A mindig vidám Rozsdalovag története 2013-ban lopta be magát a gyerekek szívébe, a kicsit szeleburdi, de kétségkívül vagány hős történetének sikere pedig azóta is töretlen. Éppen ezért nem lőhet mellé az, aki ellátogat a Karinthy Színházba, hiszen a musical igazi kikapcsolódás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Bozsik Yvette arra a nehéz feladatra vállalkozott, hogy egyszerre szólítsa meg a kicsiket, ugyanakkor a szülők is kaphassanak egy kis útravalót. Erre az egyik legpopulárisabb műfaj, a musical tűnt a legalkalmasabbnak, hiszen a zene mindenki lelkéig eljut.
Az eredeti történet folytatásaként aposztrofált darab egyszerre kihívás és könnyebbség, hiszen elrugaszkodhattak az eredeti történettől, de ugyanakkor ügyelniük kellett arra is, hogy a gyerekek által ismert szereplők és momentumok felismerhetőek legyenek.
A történet középpontjába ezúttal Koksz, a sárkány (Gombai Szabolcs) kerül, akit Fránya Frida meg akar kaparintani magának, mert büdizokni levest csak sárkánylángon lehet főzni. Koksz, hogy megmeneküljön, elhagyja Páncélvárat, sőt, még hajóra is száll. Útja során különböző nehézségekkel kell szembenéznie, történetesen azzal, hogy Rozsdalovagot (Mohai Tamás) békává varázsolták, valamint, hogy minden és mindenki Fránya Fridának dolgozik. A végén – ahogy egy mesében lenni szokott – a boszorkány pórul jár, Koksz pedig hazatérhet a visszaváltozott Rozsdalovaggal.
Az alkotók a májkrémes konzerv puffal és a szardíniakonzerv ággyal tökéletesen leképezték a gyerekek világát, izgalmas rácsodálkozási lehetőséget adva nekik egy-egy túlméretezett tárgyra. Ráadásul ezek a kellékek remek alkalmakat teremtettek a kikacsintásokra, az ágy hol rejtekhely, hol egy új szereplő felbukkanásának helye volt. Ugyanígy ötletes megoldás volt az egyszer átlátszó, máskor sziklaszilárdan álló tükör, ami végül Fránya Frida vesztét okozta.
Mindenképpen kiváló ötlet volt az állati jelmezek felvonultatása, a panda és a cápák szerepeltetése a felnőtt nézők körében is telitalálatnak bizonyult.
Ha népszerűségben nem is tudta lekörözni Rozsdalovagot, mindenképpen szerzett magának pár lelkes rajongót Koksz, a sárkány. Gombai Szabolcs energiabombaként száguldott végig a darabon, a megfelelő pillanatban látványos tűzeffekteket produkálva – a gyerekek legnagyobb örömére. Talán ő volt a darab legösszetettebb karaktere és már-már idegennek hatott, amikor kilépve a darabból kiszólt a közönséghez, a maga laza stílusában.
Pedig az előadás nagy erőssége volt ez a lezserség. Azzal, hogy a mai fiatalok nyelvén szólaltak meg a szereplők, a gyerekek közelebb érezték magukhoz a történetet. Egyedül talán Szélvész várkisasszony (Andrádi Zsanett) karakterét lehetett volna még jobban előtérbe hozni, a kedves hercegnő minden erőfeszítés ellenére majdhogynem láthatatlan maradt.
Fránya Frida, a boszorkány (Balázs Andrea) a gyerekmesék gonosz hőseitől eltérően itt határozottan kedves embernek látszott első ránézésre, aki csupán a napi büdizokni levese után áhítozik. Szinte sajnáltuk, hogy nem kapta meg.
Vass Antónia
