2016. november 19-én startol a Zeneakadémián a FIÚK (Fischer Iván Új Karmestereket mutat be), a Budapesti Fesztiválzenekar új koncertsorozata, ahol fiatal karmesterek mutatkozhatnak be a közönségnek a világ egyik legjobb zenekarának élén. A nyitókoncerten Berlioz, Hindemith és Beethoven művek csendülnek majd fel Dubóczky Gergely vezényletével. Vele beszélgettem a Fesztiválzenekarról, karmesterségről és természetesen a 19-i koncert programjáról.
Békési Botond: Hogyan kerültél kapcsolatba a Fesztiválzenekarral? Mikor álltál náluk először a pulpitusra?
Dubóczky Gergely: Bementem egy próbára, aztán egyszer csak Fischer Iván a kezembe adta a pálcát, hogy vezényeljek. Szerencsére nagyon jól sikerült, utána először asszisztálni hívtak, majd egyre komolyabb munkák követték egymást.
B.B.: Miként kerültél a FIÚK közé? Mondanál pár szót magáról a kezdeményezésről?
D.G.: A ’Ficher Iván Új Karmestereket mutat be’ Fischer Iván ötlete volt, aki a Budapesti Fesztiválzenekar segítségével szeretne lehetőséget adni a pályakezdő karmesterek bemutatkozására. Ez egyrészt roppant izgalmas kísérlet, másrészt pedig kihívás is, hiszen világklasszis együttessel dolgozni nagy felelősség és különleges feladat. A három hangversenyen a zenekar mellett asszisztensként már korábban is dolgozó karmesterek vezényelhetnek; jómagam mellett Victor Aviat és Vladimir Fanshil vezényel még majd 2017 első hónapjaiban.
B.B.: Milyen volt az első tapasztalatod, benyomásod a zenekarral kapcsolatban?
D.G.: Hihetetlen, hogy ez az együttes milyen profi és milyen érzékenyen reagál mindenre. Már egy kisujjrezdülés is reakciót vált ki a zenészekből, ez pedig tényleg fantasztikus és persze rendkívül ritka dolog.
B.B.: Első diplomádat matematika szakon szerezted, hogyan került végül pálca a kezedbe?
D.G.: A zene valójában mindig központi szerepet töltött be az életemben. és a matematikusi tanulmányok alatt kiderült, elképzelhetetlen az, hogy ne ezzel foglalkozzak később is. Egyszerűen szólva: matematika nélkül megvagyok, zene nélkül nem.
B.B.: Össze tudod-e hozni a matematikát a zenével, a karmesterséggel?
D.G.: Annyiban mindenképen, hogy a strukturális látásmód segít a komplexebb formák feldolgozásában. Ebben a hangtömegben rendet teremteni könnyebb, ha az ember gondolkodásmódja már ráállt a rendszerezésre.
B.B.: Akkor tulajdonképpen adott egy analitikus szemléletet?
D.G.: Igen, de ez egy karmesternél elkerülhetetlen.
B.B.: Van olyan karmester, aki nagy hatással van, vagy volt rád a munkásságod során?
D.G.: Mindenkitől mást lehet tanulni. Vannak néhányan, akik közelebb állnak hozzám, de ez talán habitus kérdése. Mindenkinek meg kell találnia a saját zenei nyelvét. Ebben anatómiai adottságok is közrejátszanak, és természetesen ott van az ember személyisége is, tehát nem lehet átvenni más karmesterek már meglevő dolgait, ugyanakkor rengeteget lehet tanulni tőlük. Én például sokat lestem el Abbadotól, Carlos Kleibertől, Bernsteintől. Vagy a mindennapokban maradva Ivántól is, hiszen a praxisa, ahogyan próbál, szervez, ellátja a zenekar körüli tennivalókat, egészen lenyűgöző.
B.B.: Te mint karmester egy-egy előadás során mit tartasz fontosabbnak kihangsúlyozni egy műből? A tartalmat vagy a formai részét egy darabnak?
D.G.: Nem hiszem, hogy ez a két dolog elválik, mivel egyikből következik a másik. Természetesen fontos, hogy rendben legyenek a strukturális dolgok, de az elsődleges mindig a közlés szándéka. Persze ezt nem lehet szavakkal leírni, hiszen nonverbális művészetről beszélünk. A célom az, hogy az események kifejeződjenek, úgy, ahogyan vannak.
B.B.: Mesélnél arról, hogy mi alapján kerültek kiválasztásra a művek, amik majd a koncerten elhangzanak, például Hindemith Hegedűversenye?
D.G.: Van a zenekarnak egy Végh Sándorról elnevezett háziversenye, ahol a muzsikusok megmérettethetik magukat és a nyertesek lehetőséget kapnak arra, hogy szólistaként bemutatkozzanak. A verseny díjnyertes produkcióit Fischer Iván elosztotta a FIÚK sorozat programjaiba, így került hozzám a Hindemith hegedűverseny Kádár István tolmácsolásában. A hegedűverseny harmóniavilágát szinte meg kell fejteni, hiszen távol áll a szokványostól, de egészen lenyűgöző az, amit felépít. Érdekes, rá lehet érezni, és az ember hirtelen elkezdi egy újfajta világlátással hallgatni a zenét. Tulajdonképpen egy „ínyenc fogás”, ráadásul igen ritkán játsszák.
B.B.: És hogyan esett a választás Berlioz Kalóz-nyitányára?
D.G.: Egyrészt Hindemith egy nagyon autonóm nyelvezetű szerző, tehát olyanokkal is össze lehet párosítani, akik szintén egyedi zenei nyelvezettel bírnak. Berlioz szerintem abszolút ilyen, az is a szándékunk, hogy ne a két-három legjátszottabb darabból válasszunk. Ez egy kirobbanóan energikus, mediterrán hangulatú nyitány, remek koncertkezdés. Berlioz ezen kívül mindig közel állt hozzám, elképesztően érdekes az, ahogyan a hangszereket kezeli, és a koncert harmadik szerzőjétől, Beethoventől sem áll annyira messze.
B.B.: Akkor ezek szerint „különlegességük”, hangzásviláguk alapján válogattátok össze a darabokat? Ugye Hindemith is elég egyedi szerző, Berlioznak is hatalmas zenei egyénisége van, és ott van még a bécsi klasszikus korszak nagy lázadója, Beethoven. Beethoven is ez alapján került a programba a II. Szimfóniával?
D.G.: Beethoven szimfóniáiban mindig van egyfajta nemesség. A Fesztiválzenekarral való bemutatkozásom ünnepélyes alkalom, ezért is szerettem volna Beethoventől játszani valamit. A második szimfónia, egyrészt meglepően humoros, másrészt, az, ahogyan a IX. szimfónia felsejlik már itt különösen komoly perspektívát ad a műnek.
B.B.: A novemberi koncertre, Te mint karmester, mit javasolnál egy koncertlátogatónak? Maradjon a „konvencióknál” vagy inkább engedje el magát és élvezze a zenét?
D.G.: Feltétlenül az utóbbi. Egy koncertet amúgy sem lehet beskatulyázni. Azt tudnám mondani, hogy szeretettel várjuk a hallgatókat erre a hangversenyre a Fesztiválzenekarral együtt.
Személy szerint nagyon várom a koncertet, nem csak a ritkán játszott művek miatt, hanem azért is, mert a BFZ ismét valami újat próbál ki. Remélem, pozitív élmény lesz az este és mind Gergő, mind a zenekar remekelni fog.
Békési Botond
