Június végére befejeződik a hangverseny szezon, a Wagner-napok utolsó hangjai mostanra már rég lecsengtek bennem (erről majd máshol szólok pár szót) és megkezdődött a szokásos nyári tétlenség szeptemberig, de inkább október elejéig. Meglepő módon idén ebben az időszakban – legalább is eddig – a napi zenehallgatási szokásaim is megváltoztak. Természetesen ott vannak a jól megszokott klasszikus zenei darabok, de egyre inkább be-becsúszik valami teljesen elütő. Megesik. Az viszont egyáltalán nem mertem feltételezni magamról, hogy a 2018-as Sziget Fesztiválhoz írok ajánlást, pedig most ez történik és az elkövetkezendő sorok sem karmesterek és zeneszerzők interpretációs elképzeléseit fogják boncolgatni. Sajnos a fejhallgatóm nem tud megfelelő mennyiségű hangerőt produkálni az ACDC albumhoz, amit hallgatok, de üsse kő, belekezdek valahol.
A teljesség igénye nélkül írnék néhány sort azokról az előadókról, akik véleményem és – rendkívül finnyás – szubjektív ízlésem szerint megérnek egy fesztiválnapot.
Számomra talán az idei előadók közül kétség kívül Lana Del Rey koncertje az, ami mindenképpen érdemel pár szót. A piros rúzs - piros Marlboro páros finoman film noir hangulatát árasztó, hol keserédes, hol letargikus, popnak aposztrofált, de más irányokba – indie rock, rock and roll, néhol a hetvenes évek zenei világa – is kitekintő művésznő (igen, megfelelőnek érzem ezt a jelzőt) először jár Magyarországon. Rajongóknak kihagyhatatlannak ígérkező program és remélhetőleg nem fog olyan rosszul elsülni, mint a korábbi hypefürdőben lubickoló Rihanna-koncert
.
Maradjunk a dohányzás vonalon és egy stílusban szintén közel álló együttesnél: Cigarettes After Sex. Lana Del Reyhez hasonló hol melankolikus, de egy nyugodtabb vonalat képviselő csapat, akik tavaly adtak koncertet az A38 hajón. (Nekem egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe. Zenéjük hangulata tényleg azt adja, amit elvárhatunk a nevük után.)
A populárisabb indie-pop képviselőjeként jelen lesz a Bastille. A hasonló, bár „keményebb”, rockos vonal sem marad nagy név nélkül az Arctic Monkeys-al.
Lesz természetesen számtalan egyéb program, workshopok, TEDX és a magas kultúra sem marad képviseletlenül a Fidelio sátrában, ahol jazz és opera programok várhatóak. A kínálat persze hatalmas, mindenről írni inkább enciklopédia lenne, mint cikk.
Ha pedig szezon híján kritikát nem tudok írni, a szokásos lezáró gondolatsoromtól ez a cikk sem menekül meg: milyen lehet egy ilyen jellegű eseményt úgy meglátogatni, hogy az általános tevékenységem körén a felkínált műfajok jelentősen kívül esnek? Új perspektívák? Esetleg zeneileg egy más szemlélet? Remélhetőleg kiderül és egy körkép keretében megosztani is lesz lehetőségem a benyomásaimat!
Addig is kellemes nyarat!
Békési Botond