Különleges élménynek lehettek részesei mindazok, akik október 29-én ellátogattak a Művészetek Palotájába. A Bábel-sorozat második állomásán valóban összművészeti kavalkád alakult ki a színpadon – természetesen a közönség legnagyobb örömére.
Az est nem hazudtolta meg a nevet, amelyre keresztelték: valóban bábeli volt a maga sokféle előadásmódot vegyítő alapgondolatában, és az sem kétséges, hogy egyszeri és megismételhetetlen színpadi jelenlétnek lehettünk szemtanúi. Minden ott, abban a pillanatban született, csupán a keretek voltak adottak, azon belül olyan magasasan szárnyalhattak a meghívott művészek, amennyire saját határaik engedték. Elmosódtak a választóvonalak az autentikus, balkáni, keleti hangzásvilágok és friss generáció szólamai között – egymás inspirálták a merőben eltérő formákat képviselő alkotók.
A Szőke Szabolcs vezette Trio Squellini Rohmann Ditta csellistával kiegészülve már önmagában érdekes mondanivalót közvetített: a kortás- és kamarazene alkotott tökéletes elegyet az etno-jazzal, így a hallgatóközönség egy olyan ismeretlen világba cseppenhetett, amelynek minden szeglete felfedezésre várt. Hozzájuk csatlakozott a fiatal korosztály talán legizgalmasabb formációja, az Akkezdet Phiai az Amoeba együttesel kiegészülve. A rapduó tagjai, Závada Péter és Süveg Márk egyszerre karikírozzák élesen a teljes 21. századot és teszik próbára a szöveg plasztikusságát bravúros nyelvi megoldásaikkal. A zene természetesen nem lehet igazán élő mozgás nélkül, Rózsavölgyi Zsuzsa koreográfus táncosai emelték át újabb dimenzióba az elhangzó verseket (Závada Péter Mész c. kötetéből), rap- és slamszövegeket.
A különböző stílusok között Balázsy Panna moderátor igyekezett kalauzolni minket, ám jelenléte meg-megbontotta az előadás kellemes egységét. Kérdései olykor kevéssé tűntek relevánsnak, a néhány perces beszélgetések önmagukban nem adtak plusz töltetet a rendezvénynek. Ám e fölött szemet hunyhatunk, hiszen a nagyszerű est egy közös produkcióban teljesedett ki, amikor is a három zenekar egyszerre szólalt meg a saját, egyedi hangján. Diszharmóniát egy pillanatig sem érezhettünk, rendjén volt itt minden az utolsó akkordig.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színházrendező szakos hallgatóinak (osztályvezető tanár: Ascher Tamás) kezei alatt elérte hát célját az Áradás: különböző művészeti ágakat és zenei műfajokat gyúrt nagy egésszé, provokatív és újszerű kontextust teremtve ezzel az elhangzott dalok számára. A bábeli tehát nem feltétlenül az őrjítő zűrzavart jelenti, hanem a jóleső kaotikusságot, amelyben megéri elveszni.
