A Lepkegyűjtő Produkció október 6-án mutatja be a Centrál Színházban Duncan MacMillan Dolgok, amikért érdemes élni című darabját. „Van egy listám, amit megosztanék veled. Hétéves voltam, amikor elkezdtem. Összegyűjtöttem a dolgokat, amikért érdemes élni. Bár anyukám ezekkel nem feltétlenül értett egyet… És te?” ̶ olvashatjuk a színlapon. A Beugróban edzett Pokorny Lia Horgas Ádám rendezővel ̶ amerikai mintára ̶ a nézővel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadásra készül. A rendezővel beszélgettünk.
Nem. Pokorny Liának kerestünk darabot a Lepkegyűjtő Produkcióval, Ferenczi Orsolyával és Bereczki Zoltánnal, elküldték nekem a Dolgokat, és lecsaptam rá, mert nagyon tetszett. Rendkívül szellemesen megírt darab, remek a dramaturgiája, mert a mélyben felsejlik egy történetszál, ami hallatlanul izgalmas. Kíváncsivá teszi a nézőket a dolgok kimenetelére. Speciális formátumú előadást hozunk létre: túl azon, hogy monodráma, nagyon erős szerepet játszik majd benne a közönség. Párbeszéd, interaktív játék lesz egy listáról, amit a szereplőnk írt azokról a dolgokról, amelyekért érdemes élni. Az ember nyilván akkor keres bizonyosságokat, hogy miért érdemes élni, amikor mélyponton van, és ez valóban egy dramatikusan szélsőséges helyzeteket felfestő történet, ami sokszor szorongató, de ezzel együtt azt gondolom, hogy nagyon vicces is lesz az előadás.
Mennyire lesz interaktív? Mennyire kell majd ,,megdolgozniuk” a nézőknek az előadásért?
Semmilyen olyanfajta képességre nem lesz szükségük a nézőknek, amire egy színésznek szüksége van, és semmiképpen nem akarjuk kínos helyzetbe hozni őket. Egy nagy közös játékot tervezünk. Bár a darabnak van egy kötött szövege, nagyon sok minden attól függ majd, hogy a nézők hogyan reagálnak. Próbálunk A, B, C tervet készíteni, de nagy szerepe lesz az improvizációnak, úgyhogy izgalmasnak ígérkezik az előadás. Nehéz, lélektanilag megviselő feladata lesz Liának, miközben nagyon ügyesen kell tartania a kapcsolatot a közönséggel.
Mióta dolgozol együtt a Lepkegyűjtő Produkcióval?
2015-ben az A lepkegyűjtő-előadás volt az első közös munkánk, ami meghatározó előadás, hihetetlenül jó hangulatban zajló, csapatot kovácsoló szerelemmunka volt az életemben. Nem véletlenül lett a cég neve is Lepkegyűjtő; mindenkinek hallatlanul jó élménye fűződik hozzá. A következő évben megcsináltuk a Pillanatfelvétel című előadásunkat, amiben együtt dolgoztam Liával is, a harmadik előadásunk lesz a Dolgok, amikért érdemes élni, és a K2-vel közösen még az idén megcsináljuk Orwell 1984-ét. A nyáron írtam belőle egy adaptációt, 2018. február 10-én mutatjuk be az Átriumban.
Mi a titka annak, hogy ennyire jól működtök együtt a Lepkegyűjtővel?
Szerintem mi hárman azért tudunk remekül együtt dolgozni, mert az az alapelv, hogy a saját területén mindenki meglehetősen szabad teret kap. Ők nagyon akceptálják a művészi jellegű igényeimet, én pedig nagyon akceptálom a promócióval, a marketinggel kapcsolatos ötleteiket, jól tudunk ezekről beszélgetni. A maga területén mindenki a legjobbat adja bele a produkcióba, és úgy érzékelem, hogy ez hál' istennek egy nagyon hatékonyan működő együttállás. Sokáig csináltam alternatív színházat, nekem meghatározóan fontos volt a szabadság érzete. Igazából azóta dolgozom kőszínházban is, amióta már vagyok olyan pozícióban, hogy választhatok, szabadon dönthetek. Nem mennék bele olyan helyzetbe, ami rosszízűen megköt, nálam sosem a pénz dominált. Azt látom, hogy Orsi is, Zoli is szenvedélyesen színházat akar csinálni, és ez nagyon jó közös nevező.
A Lepkegyűjtő Produkció álomszerű dolog nekem. Kívánhatok, tervezhetek, hogy mit szeretnék megcsinálni, szerepet tudok osztani, és Orsiék biztosítják a feltételeit. Én kértem például, hogy az Orwell-darabot hadd csináljam a K2 társulattal, mert láttam őket több dologban, és nagyon bejönnek nekem. Igent mondtak rá, pedig ez nekik nagy teher, mert az 1984 sokszereplős produkció lesz. De ők úgy gondolják: az a dolguk, hogy megteremtsék a feltételeit. Ez hallatlanul jó, tényleg álomszerű szituáció.
L. Horváth Katalin
