"A színészet megfoghatatlansága is a sokszínűségben rejlik számomra. Ezzel a szabadsággal érzem magam jól a színpadon." - A GlobART Társulat művészeit bemutató interjúsorozatunkat Kun Beátával folytatjuk.
Hogyan csöppentél a színház világába?
Általános iskolában, a rajz- és dráma tanárom mondta, hogy menjek délutáni különórára, és akkor tetszett meg, amikor mikulásműsort csináltunk a suliban. Jártam szavalóversenyekre is, egyszerűen megszerettem. Aztán egyre jobban vonzott, és már tudatosan választottam drámatagozatos középiskolát.
Mit találtál meg a színházban, amit másban, máshol nem?
Ezt nem tudom pontosan megmagyarázni, hiszen még rengeteg mindent nem próbáltam ki, lehet, hogy máshol is megtalálnám, amit a színház ad. Viszont nem áll szándékomban keresgélni. Itt van valami megfoghatatlan, ami tetszik.
Hogyan fogadták a szeretteid ezt az érdeklődésedet? Támogattak vagy akadályokat kellett leküzdened?
Nem volt felhőtlen a fogadtatás. Eleinte persze örült a családom, hogy van valami, ami nem enged elsikkadni a "rossz barátok" társaságában, így mivel igazán érdekelt a színház és eredményes is voltam, támogattak. Amikor már az iskolapadból kikerülve látszott, hogy ez nem csak egyfajta szórakozás, akkor azért már voltak ellenvetések. Viszont most úgy látom, hogy elfogadták és bíznak bennem annyira, hogy tudják, nem döntök elvakultan semmiben.
Hol kezdted a színészetet?
A Dr. Hetényi Géza Humán Szki-ban (ma már Nemes Nagy Ágnes Művészti Szki.) kezdtem tanulmányaimat, mellette jártam Földessy Margithoz is. Aztán a Thália Tanoda első okj-s osztályában kaptam meg a színész II. papíromat. Nagyon sok szakmabelivel dolgozhattam, láthattam őket játszani és csenhettem a bőröndjükből - így számos mesterem van. Szeretem, hogy mindig más és más szemszögből láthatom a színházat azáltal, hogy sok rendezőtől, színésztől sajátíthatok el dolgokat.
Hol dolgoztál, mikben dolgoztál eddig? Melyik eddigi előadásodat tartod a legfontosabbnak?
Nem tudom rangsorolni az előadásokat, hiszen mindegyik tudott fontos lenni számomra, és persze mindegyik lehetett éppen aktuálisan a legrosszabb is - attól függően, hogy éppen hol tartottam a próbafolyamatban.
Hogy kerültél a GlobART-hoz? Milyennek érzed az ottani munkát?
Érdekelnek más területei is a színháznak?
Milyen céljaid vannak a pályával?
Somogyi Annával egy csoportba jártam Földessy Margithoz. Ott ismerkedtünk meg. Aztán hosszas kihagyás után, egyszer csak felhívott, hogy szeretne egy társulatot alapítani és nincs-e kedvem benne lenni? Én benne voltam és azóta itt vagyok. A GlobART-tal is úgy vagyok egyébként, hogy mindegyik darabot szeretem, de mindben van valami, amit nem szívlelek. Épp ezért jó bármelyiket játszani. Amelyik rész fontos a kis lelkemnek, azt azért, amelyik pedig nem tetszik, azt meg azért.
Milyen céljaid vannak a színészi pályával?
Számomra a színészetnek mindig is lesz egy megfoghatatlan varázsa. Jó dolog elgondolkodni rajta, hogy melyik ember miért cselekszik úgy, ahogy cselekszik. Szabadságot ad. Kipróbálhatom magam mindenféle reakcióban. A való életben lehet, hogy nem mernék meglépni egy bizonyos dolgot, de általában ilyenkor talál meg egy olyan szerep, ami lehetővé teszi, hogy megtegyem. Aztán lehet, hogy megtetszik és a való életben is alkalmazom.
Érdekelnek más területei is a színháznak?
Igazából minden érdekel, aminek köze van a színházhoz. Természetesen meghagyom a dolgokat azoknak, akik értenek hozzá. Nem fogok neki állni egyedül beállítani a lámpákat és tekergetni a pultban a sok, számomra egyforma tolókát. Viszont nagyon szívesen vagyok fent és nézem, hogy mi, hogyan működik. Vagy éppen szívesen nézem a rendezéseket, ötleteket. Azt, hogy milyen egy jelmez skicce, mitől is lesz kényelmes, de látványos. Melyik anyag, melyik szabás mihez a legideálisabb vagy épp melyik boltban lehet a legolcsóbban jó kelléket kifogni. No, meg nagyon szeretem a kedves játszótársaimat szekálni a kellékükkel, hogy mindenkinek megvan-e minden és be van-e készítve. Szóval nem próbálkoztam még más területtel, de ki tudja, mikor jön egy újabb villámcsapás és mibe fogok még belekóstolni.
Milyen céljaid vannak a pályával?
A célom, hogy addig csináljam, amíg szeretem, és amíg az a megfoghatatlan varázs ott lebeg egy-egy bemutató után - és persze ameddig örömöt lelek az éjjeli szövegtanulásban.
Van más művészeti ág, miben otthonosan mozogsz?
Sok mindenben igyekszem kifejezni magam, hangulat, kedv és emberfüggő, hogy épp mi az az egyéb művészeti ág, amiben ki tudom még élni magam. Volt olyan szakításom, amikor írni kezdtem. Volt olyan szerelmi fellángolásom, amikor rajzoltam, festettem. A fotózást is nagyon szeretem, akárcsak a filmezést. Van amikor inkább azt látom egy szituációban, hogy azt képileg miként lehetne visszaadni. Mikor mi. Persze ezekről a művészeti ágakról nincs igazán elmélyült tudásom, csupán érdeklődöm. A színészet megfoghatatlansága is a sokszínűségben rejlik számomra. Ezzel a szabadsággal érzem magam jól a színpadon. "Hiszen kettőnek lenni, az a szabadság.", ahogy Örkény is mondta. Esetemben akár többször kettőnek is.
Az interjút készítette: Kalmár Balázs
