A Világzenei Színpad 2000 óta veszi ki a részét a világzenei mozgalomból. Az elmúlt tizennyolc évben kirívó nemzetközi rangra tett szert, egyrészt annak köszönhetően, hogy a műfaj valamennyi kiválósága fellépett itt, másrészt pedig annak, hogy mindig is érzékenyen reagált az újabb és újabb trendekre, hullámokra. Nézzünk néhány bandát a Sziget idei világzenei kínálatából!
A világzene történetének is megvannak a maga kulcsfigurái. Ezek közül talán egy előadóval volt adós a Világzenei Nagyszínpad szervezőgárdája. Jelentőségében kicsit (nem kicsit) olyan, mintha a világzene Rolling Stonesa érkezne. A francia sanzon, az angol punk, az algériai rai és a spanyol flamenco fúziójával iskolát teremtő francia Les Negresses Vertes most lép fel először Magyarországon, harminc évvel ezelőtti Mlah albumának slágereivel.
A tangó és az elektronikus alapú tánczenék híveit két együttes is kényezteti. A Plaza Francia Orchestra ott folytatja, ahol a kultikus Gotan Project abbahagyta – ezt a formációt is a Gotan Project két alapítója, Eduardo Makaroff és Christoph H. Müller hozta össze. A másik társaság, a belga-argentin El Juntacadaveres a tangó és a hiphop fúziójával tűnt ki, ami elsőre kissé bizarrnak tűnik, de a végeredményt hallva, egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás, sőt! Mindezt már évekkel ezelőtt már meglehetősen nagy sikerrel be is bizonyították a Szigeten és a Müpában.
A szervezők fontosnak tartják, hogy a program tükrözze a világzene multikulturális – és gyakran multinacionális – jellegét, a különböző kultúrák egymás iránti nyitottságát, tiszteletét és gazdagító befolyását. Mr Žarkóról is első blikkre azt gondolnánk, hogy a balkáni rezesek legújabb zenekara a Macskajaj huszonharmadik remake-jéből: ehhez képest a gitáros-énekes Žarko Jovaševic Szerbiából költözött Berlinbe, és ott alapította meg Mr Žarko nevű együttesét, mely a balkáni rezeszene, a szörf-rock, a funk, a rap és a pop elegyét alkotja. Hogy hogyan áll össze a balkáni rezeszene a szörf-rockkal, abba most nem mennék bele: na jó, de, mindenki hallgassa meg Dick Dale: Miserlou-ját és érteni fogja.
A Közel-Kelet legnagyobb durranásait sem kell nélkülöznünk. Az isztambuli Baba Zulát a török pszichedelikus rock és az orientális dub fúziója tette legendássá, az izraeli Jewish Monkeys pedig a klezmert, a kabarét, a rockot és a skát gyúrta ellenállhatatlanul szórakoztató egységbe.
Nem biztos, hogy a COD országjelzésre mindenki azonnal rávágja: Kongó! Nos, az innen érkezett, tehát kongói Jupiter & Okwess a legvadabb afrorockot játssza, és a múlt év egyik legsikeresebb afrikai albumát jegyezte Kin Sonic címmel.
A skandináv vonalat a nagy múltú klasszikusok képviselik: a svéd Garmarna tizenöt év hallgatás után jelentkezett a "6" című új albummal 2016-ban, hogy bebizonyítsa, töretlenül a legjobb skandináviai zenekarok közé tartozik, míg a finn Värttinä most úgy érkezik a Szigetre, ahogy eddig soha: a híres finn rapper, Paleface társaságában.
Messze Mississippi, messze ide Niger! A legjobb minőséget kapják az afrikai zenék rajongói is. A Griot Bluesban a Mighty Mo Rodgers amerikai bluesénekes és Baba Sissoko mali ütős-ngonis folyatta össze a Mississippi és a Niger hagyományait.
Az ukrán Onuka egyrészt az ország egyik legismertebb popzenekara, hiszen az Eurovíziós dalfesztiválon is láthattuk őket 2017-ben, másrészt elektro-folkban utazó izgalmas produkció. És igen, onuka unokát jelent.
A francia-tunéziai Ifriquiyya Electrique 2017 egyik legnagyobb szenzációját keltette rituális zenéjével, az archaikus sivatagi banga hagyományt forrasztva össze ipari- és zajrockkal.
És végül a magyarországi világzenei színtér leginkább ugrálásra késztető zenekarai mind itt lépnek fel: a Besh o droM, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Chalaban és az Amsterdam Klezmer Banddel kollaboráló Söndörgő, a Zuboly, a Kistehén, a Ladánybene27 és a már említett az Meszecsinka és az Anima Sound System. De zárjuk sorainkat Riger Jani veretes soraival: Hajnal előtt, mikor a metró még nem jár / És nem sütött ki az első napsugár / Ilyenkor mindig ugyanaz a szám/ Hogy kell egy hely, ahol ihatunk tovább.
