A 26. Művészetek Völgye idén is a legváltozatosabb kulturális programokat vonultatta fel Kapolcson, melyekre a hatalmas, három falun átívelő vásár mellett rengeteg ember volt kíváncsi. Az irodalomtól a zenén és a képzőművészeten keresztül számos terület titkaiba nyerhettek betekintést a látogatók.
A Völgy nyolcadik napján, amikor kilátogattam, a patak menti tér és a környező utcák már délután egy óra körül megteltek. A legnagyobb népszerűségnek látszólag továbbra is a standard szuvenírek tűnnek – tehát a hűtőmágnes, a pénztárcák, különböző ásványok, bögrék és ékszerek – de sokan voltak kíváncsiak a helyi képzőművészek portékáira, rögtönzött kiállításaira is. A legkisebbre is gondoltak, a gyerekek az egyik árusnál aranymosót játszva szitával merhették ki a kis „kincseiket”.
A szemfülesebbek ismerős arcokkal is találkozhattak az utcán, hiszen kis túlzással ott volt mindenki, aki számított, akár csak egy fél órára is. Nagy Bandó András például egész nap a könyveiből létrehozott standnál dedikált és kedélyesen beszélgetett az arra járókkal.
A Művészetek Völgyére nem elég egy nap. És ezt nem csupán azért mondom, mert a portékák, az ételek illata és a festői táj minden pillanatban marasztaltak, hanem mert tényleg óriási területről beszélünk. A tematikus udvarok és a programok egész napos, ha nem egész hetes elfoglaltságot nyújtanak, és azoknak sem kell aggódniuk, akik nem kocsival érkeznek, a buszközlekedés Veszprémbe és Tapolcára is kitűnő. Az igazi kalandorok sátrat is verhetnek a falu határában a mezőn, megidézve egy igazi fesztivál hangulatát. Amennyiben mégis úgy döntenénk, hogy autóval közelítjük meg Kapolcsot, mindenképpen induljunk el időben, mert befelé kisebb torlódás alakulhat ki csúcsidőben. Viszont onnantól kezdve, hogy bent vagyunk a községben, már nem kell félteni a kocsit, mindenhol őrzött parkoló van, a napijegy pedig nem drága.
Legnagyobb bánatomra a színházas udvarokat szinte kivétel nélkül Taliándörögdre rakták, ezért – bár gyalog sincs messze – a napomba nem fért bele, hogy oda is ellátogassak. Így tehát főként Kapolcson néztem körül, és még ott sem láttam mindent, hiszen számos olyan program volt, ami érdekelt. Végül kiválasztottam a három legszimpatikusabbat és még így is majdnem kicsúsztam a tervezett időből.
Elsőként Lackfi János interaktív versíró versműhelyén vettem részt, ahol a közönséggel közösen született meg Áfra János Félreértések kicsiny tárháza című versére Kapolcs saját költeménye. Álljon itt tehát az ott született remekmű, megörökítve az utókornak:
Azt akarom mondani, hogy olyan jó lenne, ha meghallgatnál,
de azt mondom, olyan vagy, mint anyád.
Azt akarod mondani, hogy oldjuk meg, hogy együtt maradhassunk,
de csak azt mondod, úgyis elválok tőled.
Azt akarom mondani, hogy vedd észre, hogy létezem és szeretlek,
de azt mondom, vegyél vissza.
Azt akarod mondani, hogy annyi mindent kértem már tőled, mi lenne, ha egyszer betartanád az ígéretedet,
de csak azt mondod, csak ezt az egyet kértem tőled.
Azt akarom mondani, hogy milyen jól esne, ha egyszer igazat adnál nekem,
de azt mondom, mert te mindig jobban tudod, mi?!
Azt akarod mondani, hogy kérlek törődj velem,
de csak azt mondod, te sose figyelsz rám.
Refr: Mindegy, ezt te úgyse értenéd…
(az eredeti vers itt olvasható)
Talán a semmiből hirtelen előbukkanó tévés kamera, talán a kora délutáni időpont, esetleg Harcsa Veronika szólamtanítása volt az oka, de a program elején mindenfelé megszeppent arcokat lehetett látni. Azért mindenki illedelmesen csettintgetett, dúdolta a rá bízott melódiát, végül szép lassan mindenki engedte magát bevonni a játékba. Körülbelül fél órával később a csoport átvonult az utca végében lévő Harcsa Veronika Udvarba, hogy a Monty Python híres számára, az Always Look on the Bright Side of Life-ra komponáljanak magyar szöveget. Ez a fajta újraírás egyébként már hagyomány, mint kiderült, tavaly a Don’t Worry Be Happy kapott hasonlóképpen új szöveget.
Szinte még mindig ott csengett a fülemben az Always új magyar szövege, a „Koktélt kevertem, ó, vár a nyár”, máris mentem tovább, hiszen nem messze egy improvizációs szappanopera volt kibontakozóban a Momentán Társulat jóvoltából. Utólag visszagondolva, ha ki kéne emelni egy udvart, ahol szívesen töltöttem volna akár az egész napomat, az ez volt. Az EU-s pénzből nyílt minta okmányirodában játszódó történetet részben a közönség írta, így nem csoda, hogy csak úgy repkedtek a képtelenebbnél képtelenebb ötletek. Minden megvolt ebben a kis előadásban, ami egy vérbeli szappanoperához kell: egy jó (Attila) és egy gonosz (Alfréd), meg természetesen a nők a szerelmi szállal. A végére még egy Soroksáron épülő lángosos is képbe került. Az Éjjel-nappal Momentán annyira tetszett, hogy másnap streamen megnéztem a befejező részt is. A Momentán udvarba egyébként egy gyors ebéd után még visszatértem, mert a társulat Mácsai Pállal beszélgetett – természetesen ezt is rendhagyó módon. Az egyes információmorzsákhoz rögtönzött jeleneteket alkottak, így mutatva meg a tizenéves Mácsai vasárnapi ebédjét vagy éppen legnagyobb csínytevéseit.
Elterveztem, hogy este még megnézem A fajok eredetét Taliándörögdön, de a vásári forgatagban annyira elfáradtam, hogy végül nem sétáltam át a szomszéd faluba. Azt azonban hazafelé menet még megfogadtam, hogy jövőre visszatérek.
Vass Antónia
