Megkezdődtek a Centrál Színházban Edward Albee Nem félünk a farkastól színművének olvasópróbái. A szimbolikus, naturalista tónusú drámában olyan tapintható realizmus munkálkodik, amelytől a fekete humor sem idegen. De hogy pontosan mitől is kell félnünk, vagy éppen nem félnünk, kiderül március 5-én, amikor is a teátrum bemutatja a Puskás Tamás rendezte darabot.
A színmű címe egy angol nyelvterületen népszerű dalra utal, amely az ismert Walt Disney-rajzfilmben, a Három kismalacban is elhangzik: „Ki fél a nagy, gonosz farkastól?”. Ezt a dráma szereplői némi szarkasztikus éllel a következőbe fordítják át: „Ki fél Virginia Woolftól?” A magyar szöveg a szójátékot Johann Wolfgang Goethe nevének Goethe János Farkas-változatával próbálja visszaadni, ezzel a német kor irodalmi nagymesterére terelve a figyelmet Virginia öngyilkossága helyett.
Maga Albee a következőket nyilatkozta a címadásról: „Leugrottam egy sörre egy éjjel, és láttam, hogy a mosdóban valaki szappannal ezt írta a tükörre: Who's afraid of Virgina Woolf? A darab írása közben újra és újra beugrott ez a sor. És persze Virginia Woolf itt a nagy, gonosz farkast jelenti. Ki fél a hamis illúziók nélküli élettől? Olyannak tűnt, mint az értelmiségiekre jellemző egyetemi vicc.”
A darab több alkalommal is azt sugallja, mennyire képlékeny a határ az illúzió és a valóság között, milyen hamar megváltozhat minden egy apró véletlen következtében. A különös hangulatot tovább fokozza az éjszakai időkeret, amely magával vonja az éjszakai tudatot is, amely az énvesztéssel, a félelemmel és az egyetemes magánnyal társul. Erre utal Martha is a végső dialógusokban: ő fél a farkastól. Fél attól, hogy illúziók nélkül kell élnie.
Az idén Centrál Színházhoz szerződött Básti Juli ölti magára Martha, az erőszakos és iszákos háziasszony szerepét, aki nem győzi szekírozni férjét annak sikertelensége miatt. Rudolf Péterre, aki szintén az idei évadtól vált társulati taggá, jutott a feladat, hogy a megkeseredett, házasságában sokszorosan megalázott férfit életre keltse. Básti Julinak egyébként már sokszor fölajánlották Martha szerepét, de mindig nemet mondott egészen mostanáig. Ez egyszer azonban nem tudott és nem is akart ellenállni, hiszen együtt játszhat Rudolf Péterrel, akinek George megformálásával egyik szerepálma válhat valóra
Nick (Schmied Zoltán) szintén nem az emberiség gyöngyszeme, önzősége minden mozdulatában kiütközik, felesége Honey (Ágoston Katalin), pedig hobbiszinten emelgeti a konyakos poharat.
Itt van hát ez a díszes társaság, amely már az előadás kezdetekor kimutatja a foga fehérjét. Geroge és Martha egy átmulatott éjszaka után, kellő mennyiségű itallal a szervezetükben hazaérnek otthonukba, majd kisvártatva beállít hozzájuk a fiatal házaspár, Nick és Honey. A vendégeket pedig szórakoztatni illik, mégpedig az utolsó pillanatig, így hát házigazdák egy idő után a szellemes tréfák vizéről a sötét tikok felé eveznek. A könnyednek induló beszélgetés egykettőre tragikomikus élveboncolássá fajul, kegyetlen emberi játszmák szövik át a sorokat.
Úgy tűnik, a címben szereplő farkastól abszolút nem kell félni, hiszen tulajdonképpen ártalmatlan jószág ahhoz a társadalomhoz képest, amelyben a szereplők – akik közül senki sem lesz már májdonor – elveszni látszanak.
Az előadás az idei évad egyik legizgalmasabb pontjának ígérkezik, és hogy le ne maradjatok róla, ide kattintva tudtok jegyeket vásárolni!
Fotó: Sárosi Zoltán, Horváth Judit
