BFZ Midnight Music - beszámoló

2016. február 6., Millenáris Teátrum

Program:
Carl Maria von Weber: Freischütz (A bűvös vadász) nyitány
Brahms: I. zongoraverseny (d-moll)

Karmester:
Fischer Iván

Zongora:
Dimitris Sgouros

Elöljáróban csak annyit, hogy ez az írás – igaz hangversenyen voltam – nem kritika lesz, hanem beszámoló. Ennek két oka van: először is erre a koncertre kifejezetten kikapcsolódni mentem (no, nem mintha más koncertre nem emiatt mennék), másodszor pedig az, hogy ha az ember egy zenekar kellős közepén fekszik, nem hall úgy minden, ahogyan ahhoz kellene hallania, hogy tisztességes kritikát írhasson. Ezekből kifolyólag – meg abból is, hogy egy nagyon jó kis hangverseny volt – ezúttal egy beszámolóval készültem. 

Egy közvetlen koncert, meglehetősen szokatlan időpontban 

Ahogy a koncert címéből is kiderül, nem véletlenül midnight music, mivel a koncert az éjszaka közepén kezdődik (későn fekvők előnyben!), egészen pontosan 23:30-kor. Igen, tényleg nagyon különös, de szerintem zseniális ötlet, elvégre éjszaka/késő este minden sokkal másabb: az emberek, a befogadóképesség, és a zene is. 

Ha már az időpont ily' szokatlan, akkor a felállás is legyen az. Felejtsük el az egyik oldalon frakkos zenészek, a másik oldalon közönség szituációt, és képzeljünk el valami teljesen homogén, barátságos és határozottan jó hangulatú közeget, ahol a hallgatóság a zenészekkel egy szinten foglal helyet, mivel közöttük ül. Igen, közöttük ül, helyesebben inkább fekszik, hatalmas babzsákfotelekben. Itt nem kell szépen kiöltözve székeken feszengeni, nyugodtan elengedheti magát az ember és élvezheti a zenét, ami miatt felkereste a Millenárist azon a késői időponton. 

A helyfoglalás érkezési sorrendben történik, emiatt érdemes volt kicsit előbb ott lenni, hogy kényelmesen és jó helyen el lehessen terülni a zenészek között, akik nem pontosan a kezdéskor foglalták el helyüket, hanem a közönséggel együtt érkeztek. Fischer Iván a közönség beáramlása alatt a babzsákok között sétálgat, üdvözli az embereket, pár szót vált a zenészekkel, meg úgy bárkivel, aki megszólítja. Mit ne mondjak, érdekes látvány. 

Tehát, ilyen körülmények között befészkeltem magam a másodhegedűk és brácsák közé, hátammal egy vonalban az üstdobokkal. (Nem kell tartani attól, hogy az embernek vonóval bökik ki a szemét, mindenki figyel mindenkire.) 

Egy kis éji zene 

Lassacskán elérkezett a koncert kezdete, amit a hangolás megkezdésével jelzett a zenekar. Fischer elfoglalta a helyét a pulpituson, köszöntötte a közönséget, majd felvezette az este első darabját, Weber nyitányát a Bűvös vadászhoz. Mindezt teljesen közvetlenül, kis humorral, és a rá jellemző átéléssel, amikor zenéről beszél. Aztán zene... 

Eszméletlen vizuális és vokális ingert jelentettek a nyitány első taktusai, teljesen más élmény, mint a teremben ülős szituáció. Valahogy sokkalta jobban érezni a zenét, a hangokat, a vibrálást. Teljesen elvarázsolja az embert, akár csak a terem két oldaláról érkező, finom kürtszólamok. Életemben először tapasztaltam ilyet, és fantasztikus érzés volt. A csodás, romantikus zene és a kényelmes testhelyzet, teljesen kikapcsolt. A mögöttem levő üstdob pedig egyáltalán nem volt zavaró, még a forte/fortissimo részeknél sem. Sőt! Nagyon jó volt a hátam mögött érezni a hangszer erejét és energiáját. Az embert egyszerűen beborította a zene.

Ezután a csoda után, pedig következett a hangverseny fő darabja, a Brahms zongoraverseny, ismét pár felvezető mondattal, amelyek nem igazán "szakmai" jellegűek voltak, inkább közérthetőek, hogy a darabot (ami szerintem nem éppen a zongoraversenyek legkönnyedebbike) még jobban be lehessen fogadni, meg lehessen érteni. 

Ezalatt történt a koncert másik, számomra hihetetlen érdekes élménye, amikor is már-már testközelből figyelhettem meg egy karmester munkáját. Eddig is tudtam, hogy a karmester a együtt lélegzik, kommunikál a zenekarral, de ezt a különleges kommunikációt ezidáig nem volt alkalmam ilyen szinten megfigyelni. Minden apró, a kar felé intézett rezdülést láthattam, akár csak a szólistával való hihetetlen koncentrált non-verbális párbeszédet. Igaz, a zongorát néhol nem igazán hallottam, mert egy szólam közepén ültem, de ettől függetlenül fantasztikus volt így meghallgatni egy zongoraversenyt. 

Az első tétel után egy szusszanásnyi szünet, és ismét néhány mondat a következő két tételről, amelyeket megszakítás nélkül adtak elő.

A darab után, pedig ráadást is kaptunk, ami előtt Fischer és a szólista humorosan beszélgetett, hogy mi is legyen az. Végül nem is akármit hallhattunk és nem is akárhogyan (Sgouros úgy konferálta fel a ráadást, hogy "something I've never tried before", azaz valami, amit ezelőtt még nem próbáltam)! Ez a darab pedig Liszt Valse Impromptu-ja volt, véleményem szerint kitűnő tolmácsolásban. Itt ejtenék néhány szót a zongoristánkról, aki görög származású, és tizenévesen, mint csodagyereket fedezték fel, majd 13 éves korában már olyan kiválóságokkal dolgozott együtt, mint Bernstein vagy Herbert von Karajan. 

A ráadás zongorajáték után, pedig a zenekar következett, nem is igazán ráadással, hanem zenei köszönetnyilvánítással, Sgouros felé, amiért velük koncertezett. Ahogy Fischer felvezette, ez afféle szokás a BFZ-nél, ahogyan az is, hogy nem csak zenélnek, hanem énekelnek is! Ez az ének pedig egy ószláv nyelven íródott orthodox templomi ének volt. Szeretem ezeket a típusú liturgikus énekeket, és egy-egy ilyet élőben hallani leírhatatlan érzés. A kis éneket a zongorista egy "bravo"-val és tapssal köszönte meg. Ez az ének volt a koncert vége is. Fischer Iván elköszönése pedig rettentő kedvesen hatott: 

„Jó éjszakát, és hallgassanak sok zenét!”

Összegzés 

Egy nagyon jó koncerten voltam, ami mind zenei színvonalban, mind pedig kikapcsolódás szintjén kitűnő volt. Nagyon tetszett az egésznek a közvetlen, személyes jellege, a kis humor, és természetesen a zene is. Azoknak is nagy élmény lehet egy ilyen koncert, akik még nem igazán járatosak a komolyzenében, de el szeretnék kezdeni az ismerkedést ezzel a műfajjal is. Azoknak pedig, akik valami újat szeretnének megtapasztalni és ki szeretnének szakadni a hangversenytermek kötöttebb világából, szintén nagyszerű élményben lehet részük. Csak ajánlani tudom! 

Bővebb információ a következő Midnight Music-okról és ismertető a BFZ honlapján.

Békési Botond