Szomor György és Gubik Petra neve az évek folyamán összeforrt. Az Aida című musicallel kezdődött a közös munkájuk, amelyben Petra alakította a címszereplőt, azóta számos koncert és sikerdarab áll mögöttük. A Békés megyében rendkívüli népszerűségnek örvendő duó most elhozta a Szarvasi Vízi Színház színpadára a legnépszerűbb zenés darabokat a „Dal a víz fölött” programsorozat keretében.
Az estnek speciális dramaturgiai vonala nem volt, Szomor György szavaival élve a duettekre helyezték a hangsúlyt. Hallhattunk részleteket az Aida, az Elisabeth, az István, a király és a Grease című musicalekből, és az előadás alatt világossá vált, hogy egy nagyon összeszokott páros áll a színpadon. Ez bizonyos szempontból pozitívumként hatott, ugyanis teljes átéléssel énekelték a dalokat, máshonnan nézve viszont a folyamatos, összekötőként funkcionáló bensőséges poénkodás és erőltetett bájolgás kínos volt.
A duettek néhány esetben igen csak merész vállalkozásnak tűntek, ugyanis férfi-nő páros valószínűleg még soha nem énekelte az Elisabeth musical Nagyot nőtt az árnyék című dalát, amely eredetileg a Halál és Rudolf főherceg duettje. Itt azonban Gubik Petra alakította egy dal erejéig a Halált, ami kellemes csalódásként ért minket, ugyanis sikerrel vette a nehezebb hangi akadályokat, és nagyon szépen hangzott együtt a két szólam.
A másik hasonló szituáció az István, a király rockopera Nincs más út, csak az Isten útja című dalánál állt fenn, amikor szintén Gubik Petra avanzsált Istvánná. Talán ez volt az est egyetlen igazi gyenge pontja, mert ennél a dalnál már nem volt meg az a harmónia, ami a Halál-Rudolf duettnél, több hang is félrecsúszott, és meglehetősen furcsának hatott ez a felállás.
A mélyebb gondolatú duettek és a szólóként énekelt siratók mellett üdítően hatottak a közbeszúrt lendületesebb számok, mint például a Jekyll és Hyde musical Férfi kell! című dala, ami méltán kapta az egyik legnagyobb tapsot. Hasonló népszerűségnek örvendett az Ain’t no sunshine és a Feelin’ good, amelyeket a duó vendégeként fellépő Gulyás Attila adott elő.
A musicaleken kívül előkerült két Queen-klasszikus, a Don’t stop me now és a Who wants to live forever?, de mindkettőt indokolatlan módon magyar fordításban énekelték. Nem láttuk ennek értelmét, ugyanis ezeket a dalokat az is fejből fújja, aki még csak minimálisan se ért vagy beszél angolul. Miklós Tibor fordításai ugyan önálló dalként megállnák a helyüket, de összevetve az eredeti szöveggel, a közelükbe sem érnek, ennek ellenére hatalmas tapsot kaptak.
Az előadásra a koronát az Azért vannak a jó barátok című sláger tette fel, ugyanis sikerült megénekeltetni a közönséget, ráadásul az eső is cseperegni kezdett, ennek köszönhetően minden adott volt egy nagyon hatásos befejezéshez.
Összességében tehát az apróbb kellemetlenségek ellenére egy nagyon színvonalas és hangulatos esten vehettünk részt. A színház nézőterén egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, annyi rajongó összegyűlt; a művészek a percekig tartó állótaps során még ajándékot is kaptak három lelkes és kitartó csodálójuktól.
Az előadás és az alternatív próbálkozások rávilágítottak arra, hogy néha érdemes kicsit más szemszögből énekelni egy-egy dalt, hiszen a szerepek váltásával a mondanivaló is átértékelődik. Szomor György és Gubik Petra ismét bebizonyították: a zenés színháznak még mindig van helye a magyar színpadokon.
Írta és fényképezte: Gerencsér Anna
