Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján az újpesti Ady Endre Művelődési Ház színpadán nem kellett elhúzni a függönyt – minden azonnal nyitva állt. A helyüket elfoglaló nézőket minimalista díszlet várta: két ajtó. Ez éppen az volt, amit a darab címe ígért – GlobART társulat Ajtók című előadásán jártam.
Miután röviden megemlékeztünk a pénteki veronai buszbaleset áldozatairól, Somogyi Anna rendező vezette fel az emberi kapcsolatokat, azon belül is a női viszonyokat előtérbe helyező darabot. A kezdetben mozaikos, később egésszé összeálló történetben belehallgathatunk anya és lánya, két barátnő, szomszédok, főnök és alkalmazott, anyós és meny, valamint testvérek beszélgetéseibe is. Mindannyiunknak van családja és valószínűleg a társadalomból sem vontuk ki magunkat annyira, hogy idegennek érezzük a felvázolt helyzeteket. Vagy megéltük, vagy hallottunk már olyanról, hogy egy lány lázad az anyai nevelés ellen, legalább képzeletben elküldtük már melegebb éghajlatra a zajos szomszédot, és az is lehet, hogy kénytelenek voltunk megbarátkozni a család egy új tagjával, akit más körülmények között szóra sem méltattunk volna. Az Ajtók megírásakor Pivarnyik Anikó ezeket az ismerős szituációkat gyúrta kerek történetté.
Fanni a világban helyét kereső fiatal lány, aki csak annyit tud, hogy nem akarja olyan keserűen végezni, mint az anyja, Mara. Mara sem így tervezte, gyerekkora óta csak szüleitől akart különbözni, de minden igyekezete ellenére ő is elűzte maga mellől a lányát. Mara testvérét, Margót sem az érzelmi stabilitás jellemzi, képtelen feldolgozni, hogy fia, Csabika felnőtt és megnősült. Az elégedetlensége a menye, Hajni iránt érzett gyűlöletében manifesztálódik. Hajni egyébként is zaklatott, hiszen akárhogy próbálkozik, nem sikerül teherbe esnie. Barátnője, az elvált Júlia folyton az egyedülálló anyák nehézségeiről panaszkodik, míg két kislánya fakanállal veri a radiátort. Júlia egy multinál dolgozik, ami természetesen cseppet sem családbarát, főnöke, Eszter nap mint nap terrorizálja. Eszternek bezzeg "könnyű", vezető pozícióban lévő szingli nő, ha estig dolgozik is, már semmi dolga, csak koktélozni megy a barátaival. Ez sem volt mindig így, de Júlia erről nem tudhat. Eszternek vőlegénye volt, Iván, amíg az meg nem csalta őt legjobb barátnőjével, Fannival. Itt zárul a kör. A nőalakok mellett egy-egy pillanatra feltűnnek az életükben szerepet játszó férfiak is, hogy hozzátegyenek valamit a történethez. Mara férje alkoholista, Eszter egy rangján aluli pizzafutárral kavar, Fanni pedig már a kémiatanárnak sem tudott ellenállni a gimiben.
Az adott jelenet szereplői mindig az ajtók két oldalán állnak, néha fizikailag is, de gyakran csak képletesen - ez a másikhoz való hozzáállást szimbolizálja. A színpadon tehát egyszerű faajtókat látunk, a zárban kulcs, felül retesz, ezekkel játszanak a szereplők. Az életben azonban minden kapcsolathoz másféle ajtó tartozik. Van, ahol nincs is, csupán egy függöny, de akad példa olyan helyre is, ahol a ráccsal megerősített bejáratra még felszereltek három tolózárat, mintha a város legrosszabb környékén élnének. Ahogy a szereplők felülvizsgálják saját viselkedésüket és szembesülnek tetteik következményével, az ajtók nyílni kezdenek. Először csak a felső rész, a felek óvatosan kukucskálnak át, hogy vajon a másik oldalon is nyitnak-e. Amikor viszont bizalmat szavaznak a másiknak, akkor lehetségessé válik az átlépés: utat találnak egymáshoz.
Kétségtelen, hogy az Ajtók kiváló kortárs darab, aktualizálástól mentesen beszél a máról. A zenés betétek olykor különösen hatnak, de egy összművészeti társulatnál nem kell meglepődnünk az újítás iránti vágyon. Ami pedig igazán kimagasló a GlobART előadásában, az a karakterek pontosan követhető és megrajzolható jellemfejlődése, a patikamérlegen kimért humor és a meghökkentő eszközökkel való gondos jelentésépítés. A záró jelenetben aztán készen kapjuk a történet megfejtését, tanulságát is: „Az ajtó hatalom, rést nyit a falakon, de csak ha akarod, de csak ha akarom…” Zárt ajtók mögül nem érthetjük meg sem egymást, sem a világot. Fogadjuk meg tehát, hogy ezentúl ajtót nyitunk a szeretteinkre, a szomszédainkra és a kortárs darabokra is.
Pataki Anett
