A világon a legerősebb emberi kapcsolat anya és gyermeke között van. Ennek erőssége a születés után tetőzik, ám minél önállóbb a gyermek, annál nagyobb lesz köztük a távolság. A Bethlen Téri Színházban február 3-án bemutatott Nőkből is megárt… címet viselő darab erről a távolodásról szól, illetve arról, hogyan is próbálhatunk küzdeni ellene.
Tordai Teri egy igyekvő, ám esendő anyát játszik, aki nem ért a Facebookhoz, de határozottan szeretne jelen lenni a lánya életében. Elvált, a fia Londonban él, így egyedül a lányába tud kapaszkodni, hogy ne eméssze fel az öregedéssel járó magány. Tisztán látjuk: attól, hogy valaki felett eljárnak az évek, nem veszíti el vagy írja át a személyiségét. A kissé egocentrikus asszony szóáradataival, panaszaival és gyakori késéseivel a mai napig képes őrületbe kergetni környezetét, ám a néző számára mindez szerethető, hiszen értjük, hogy a tettei mögött semmilyen rossz szándék nincsen. Sőt, amikor a lánya leszidja a botlásaiért, el is szégyelljük magunkat – mi is így bánunk a saját anyánkkal.
A lány, Horváth Lili, egy modern fiatal nő, aki tiszta anyja, mégsem kér a tanácsaiból, lassan fedezi csak fel, hogy az élet körforgásához tartozik az anyai tudás átvétele is. A gyerekek, ha felnőnek, elfelejtik a régi odabújást, meg az emeletes szendvicset vacsorára és csak akkor jut eszükbe újra, amikor maguk is szülőkké válnak. A kétszereplős darabban Horváth Lili játssza édesanyja pszichológusát és szeretőjének feleségét is, így több oldalról is megismerhetjük mindkettejüket. Az anya végül nagymamaként teljesedik ki és találja meg a helyét a világban.
Egy interjúban a két színésznő, anya és lánya azt mondta, régi vágyuk volt kettesben játszani a színpadon. Ez most Cseh Judit rendezésében valósult meg és saját állításuk szerint bizony szükségük is volt a kontrollra, hiszen két ilyen határozott színésznő olyan lett volna, mint két dudás egy csárdában. A darab ettől is érződött hitelesnek. A jelenetek mindennapiak, hihetőek és egy cseppet sem túloznak. Ne csodálkozzunk, ha az előadás után le akarunk ülni kávézni az édesanyánkkal, hogy csak hallgassuk és hallgassuk a történeteit, a panaszait, vagy a mindeddig kéretlen tanácsait.
Pataki Anett
