Ahogyan Shakespeare mestere volt a szövevényes történeteknek, úgy kötődik Woody Allen neve a fejetlenségből született vígjátékokhoz. A Vígszínház idén tavasszal az utóbbi író forgatókönyve alapján készült darabot, a Szentivánéji szexkomédiát tűzte műsorra. A rendező Alexandr Bargman, helyszín a Pesti Színház. A várostól eltávolodva, a vidéki birtokon szerelem és vágy tör fel a szereplőkből, életre-halálra.
Adott három pár: Andrew és Adrien, a középkorú házaspár; Leopold és Ariel, a friss házasok, illetve Maxwell és Dulcy, az alkalmi partnerek. Ezt a hat embert összezárják hétvégére egy csendes vidéki házba, amit az erdő csendje ölel körül. Bár ez egy középkategóriás horrorfilm koncepciója is lehetne, a legfélelmetesebb dolog, amit a szereplőknek tennie kell, az az, hogy őszintén kimondják saját vágyaikat.
Andrew (Seress Zoltán) álmodozó feltaláló, aki a találmányaiba menekül porosodó házassága elől. Szereti Adrient, de teljesen ellaposodott a kapcsolatuk, főleg, ami az intim helyzeteket illeti. Adrien (Hegyi Barbara) kétségbe van esve, de csak akkor látja be, hogy akár el is veszítheti a férjét, amikor feltűnik annak régi szerelme, Ariel (Péter Kata). A gyönyörű, kifinomult és művelt nő éppen Adrien nagybátyjához, az idős, ám ünnepelt professzorhoz, Leopoldhoz (Kern András) készül feleségül menni. A nász ünneplésére hivatalos még Andrew nőcsábász barátja, az orvos Maxwell (Telekes Péter) és a frissen felszedett nővérke, az úri társaságtól meglehetősen elütő Dulcy (Bata Éva).
A társaság alapvetően sznobizmussal vádolható tagjainak mindegyikén valamilyen állatias viselkedés lesz úrrá. A ráció helyett a vonzalom dominál. A férfiak Arielt akarják, kivéve az öreg vőlegényt, aki a tüzes Dulcy-t kívánja. A fiatal lány, miközben Ariellel versenyez, Adriennek tart szexleckéket, hogy az megóvhassa a házasságát. A titkok és a ki nem mondott dolgok egyre több és több galibát okoznak ezen a hihetetlen hétvégén, hogy aztán a történet végén minden megkönnyebbülve feloldódhasson.
A női karakterek, mint három istennő, különböző női archetípusokat jelenítenek meg. Adrien a gondoskodó feleség, Ariel a szép és művelt álomasszony, Dulcy pedig az életigenlő, a testi örömöket maximálisan kiélvező lány. Ezeken a nőkön marakodnak a férfiak. Egyiknek sem kell mind a három, csak kettő-kettő között őrlődnek. Az álmodozó Andrew a feleség biztonsága és régi szerelem tökéletessége, Leopold és Maxwell pedig a buja és a tiszta nő között.
A helyzetkomikumok gyakran sablonosak, főként az elején, ám ami mégis rendkívül szórakoztatóvá teszi a darabot, az a színészi játék. A szereplők még akkor sem pihennek, amikor nem rajtuk van a fókusz. Hegyi Barbara a falnak dőlve hánykolódik, így mutatva ki a karakter belső vívódását. Bata Éva rendkívül hangos, sikongat és őrjöng, de ő a legegészségesebb a kompániából, hiszen semmit sem fojt el, sem a hangját, sem a vágyait. Kern András, bár vén kecskeként vágyja a fiatalabbnál fiatalabb nőket, gyakran feladja és lepihen, nem bír lépést tartani a rohanással. Szórakoztatóan jeleníti meg a tehetetlen öreg urat.
A mellékszerepeket (egyetemi hallgatók, erdei állatok, stb.) négyen, Bach Zsófia, Réti Nóra, Benkő Bence és Bergendi Áron formálják meg igen elevenen, látványos gesztikulációval és mimikával, amelyek csak még mulatságosabbá teszik az egyes jeleneteket. A jelmezeik is kiválóak, állatfüleket formáló kalapjaik megidézik a Szentivánéji álom látványvilágát.
Aki látta a történet alapjául szolgáló filmet, az sem fog csalódni, hiszen a cselekmény hűen követi azt, egyes jeleneteket, például az íjászkodást, a tollasozást vagy a csónakázást a színpad adottságai miatt még kreatívabban kivitelezik, mint a képernyőn. Aki megnézi az előadást, nem csak, hogy sokat nevethet, de talán kissé át is értékelheti viszonyait, vagy legalábbis a saját hozzáállását kapcsolataihoz. Talán mindenki egy kicsit őszintébben és szerelmesebben tér haza, miután végigizgult egy ilyen szentivánéji bolondságot.
Pataki Anett
Fotók: Dömölky Dániel
