Együtt lélegezni a zenével

Program:

· Franz Schubert: 3. (D-dúr) szimfónia, 6. (C-dúr) szimfónia
· Anton Webern: Langsamer Satz, Öt tétel vonósnégyesre (vonószenekari átirat)

Karmester: Daniele Gatti

Schubert és Webern művei köré csoportosult Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra koncertje, melyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül hallgattam meg a Müpában április 17-én. Magas színvonalú zenélést hallhattunk Gatti vezetésével, aki összefogta a zenekart, de irányító szerepe mellett ki is bontakoztatta az együttes játékát.

Az olasz, Daniele Gatti napjaink kimagasló opera- és koncertdirigensei közé tartozik. Dolgozott többek közt a Covent Garden, a Met vagy a Bécsi Opera zenekarával, de London, Chicago vagy New York legjobb szimfonikus együtteseivel is. 2016-tól vezeti az amszterdami Concertgebouw Zenekarát Mariss Jansons utódaként, és ugyanebben az évben nevezték ki a Mahler Chamber Orchestra művészeti tanácsadójává is. Gattit 2006-ban a Milánói Scala Zenekarának élén ismerhette meg a magyar közönség, 2010-ben pedig a Francia Nemzeti Zenekarral adott koncertet Budapesten.

Az eset egy sorrendváltással kezdődött: Schubert 3. szimfóniáját hallhattuk először Webern Langsamer Satz című darabja helyett. Személy szerint örültem ennek a cserének, mert Webern zenéjével kapcsolatban prekoncepcióim voltak, mint később kiderült, nem is alaptalanul. A korai Schubert-szimfónia frissen és üdén szólalt meg. Már az első néhány taktus után észrevehetően egységes és dinamikus hangzást hallhattunk a zenekartól. A tételek különböző karakterei is jól megmutatkoztak: az első méltóságteljes kimértsége, a harmadik játszi könnyedsége a szép fafúvós szólókkal, vagy éppen a negyedik gyors, magával ragadó, lendületessége.

A műsor a Langsamer Satz-al folytatódott, ami egy igen korai Webern-mű. Eredeti formája szerint kvartett-tétel volt, később kapott csak zenekari átiratot. Ha nem tudtam volna, hogy Webernt hallgatok, hamarabb gondoltam volna, hogy Brahms valamelyik elégikus hangvételű darabja. Ebben a műben még nincs nyoma a későbbi Webern művekre jellemző szerializmusnak. A Mahler Chamber Orchestra mély érzelmeket közvetítve szólaltatta meg a tételt, a főtémát gördülékenyen és kifejezően játszották az egyes szólamok. Kiemelném még a kamarazenéléshez hasonló szakaszt is, amely szintén érzelemdúsan szólalt meg.

Sajnos nem tudok ugyanilyen pozitívan nyilatkozni a szünet után következő, Öt tétel vonósnégyesre című kompozícióról, melynek szintén a zenekari változatát hallhattuk. Ez már Webern-darab a javából, tömör, lényegre törő fogalmazásmóddal. A zenekar és Gatti profizmusa itt is megmutatkozott, ennek ellenére alig vártam, hogy vége legyen a mindössze tízperces műnek. Nem kívánok ítélkezni a szerialista zene felett, de számomra élvezhetetlen volt a dallamosság szinte teljes hiánya.

Ezután igazi felüdülésnek éreztem a koncert befejezéséül szolgáló újabb Schubert-szimfóniát. A 3. szimfóniához hasonlóan ezt is szellemesnek találtam. Ebben a darabban már egy kiforrottabb schuberti hang mutatkozott meg a maga bájával és természetességével. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy az ismétlődő, visszatérő témákban néha hiányoltam a megújulást, bizonyos részek kissé egyformán szólaltak meg.

Fontos kitérnem Gatti vezénylési stílusára, amiben abszolút a zenei megformálásra helyezte a hangsúlyt, mondhatni együtt lélegzett a zenével. (A rövid Webern-tételek alatt hallani is lehetett közelről, ahogy a zenéhez igazodva vesz levegőt.) A zenekar pedig szorosan követte a mozdulatait, egy-egy intésére pillanatok alatt született meg forte vagy épp piano hangzás. Nagy tudású, kiváló karmesternek könyvelem el Gattit a hangverseny alapján, és egy esetleges újbóli budapesti látogatása alkalmával is meghallgatnám.

Tuska Borbála