Színtézis

FÜGGETLEN KULTURÁLIS PORTÁL

  • Főoldal
  • Kritika
  • Interjú
  • Klasszik
  • Blog
  • Impresszum
klasszik

Kaptam-e új utat Beethovenhez?

Proby 2017. május 31., szerda
Program:

Beethoven –

· No. 14 „Holdfény” szonáta (cisz-moll)
· No.17 „Vihar” szonáta (d-moll)
· No.3 vonós trió (d-dúr)
· No.4 vonós trió (c-moll)

Zongora: Érdi Tamás

Trió: Kruppa Bálint (hegedű), Kurgyis András (brácsa), Fejérvári János (gordonka)


Az idei év Beethoven szempontjából – igaz egy szomorú eseményhez kötődően – jelentős év, ugyanis 190 éve, 1827 márciusában hunyta le szemét örökre a klasszikus zene talán legnagyobb hatású és talán egyik legprogresszívabb alakja. Tekintve, hogy jómagam is a Beethoven zenéjéért rajongók táborát gyarapítom, minden olyan koncertet örömmel fogadok, ahol kizárólag az ő művei csendülnek fel. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 22-én este megrendezett Új utak Beethovenhez 2.2 koncert azonban inkább egy jó kamaraest volt, semmint új perspektívákat mutató, „érdekes” koncert, mint ahogyan azt a cím sugallná. 

Az este első felében két zongora szonátát hallhattunk Érdi Tamás előadásában. A No.14-es Mondschein-t és a No.17-es Der Sturm-ot. Igaz a művek keletkezésekor az igazi programzene még eléggé gyerekcipőben járt, és Beethoven műveinél nem szeretek kimondottan a nekik adott fantázianevekhez – és a néhol hozzájuk ragadt „legendákhoz” – ragaszkodni, de ezek a címek jó kapaszkodót nyújtanak a darabok befogadásához, megértéséhez. 

A Mondschein első tétele hangzásában, artikulációjában nem hozta azokat a finom, érzékeny árnyalatokat – vagy inkább árnyékokat –, amiket ettől a darabtól megszokhattunk. Nem volt olyan fátyolos, ködös, ami által megteremtődik a teremben az az atmoszféra, ami a közönséget annyira be tudja szippantani és a „rabjává” tudja tenni. A második tétel az első feloldása és átvezetés a rohanó harmadikba. Átvezetni átvezetett, feloldani nem igazán volt mit feloldania, igazából egyenetlen tempója miatt és az artikuláció hullámzása miatt talán kissé jobban el is ütött a kelleténél. Az utolsó tételtől azonban megkaptuk azt, amilyennek lennie kell. Lendületes, jól pedálozott, és a felső regiszter szép, érces zöngéi – hála a Bösendorfer zongorának – itt tényleg jól hatottak, akárcsak a karakteres basszus és a kissé fásabb, vox humana középső regiszter.



A Vihar szonáta akár kimondottan tavaszi darab is lehetne az első tétel újraéledés-szerű kezdetével, majd a tényleg viharos hangzásával, a második tétel csodás líraiságával, legvégül pedig a harmadik „zivataraival”. Szépen, lágyan is kezdődött, de a tempóváltással egy időben a mély regiszterre mért támadások csak a téma harmadik visszatérésével jöttek ki megfelelően. A darabot egyértelműen a második tétel vitte csodálatos, simogató hangzásával és érzékenységével, amit azután lezárt egy kellemes tempójú, ámbár ismét pici fémes hangzású finálé. Nem gondolom, hogy Érdi technikai felkészültsége vagy interpretációs képessége játszott volna közre a darabok „hullámzásában”. Feltételezem, hogy nem a Bösendorfer darabjaihoz lehet szokva, és a bécsi zongorák más, jellegzetes tónusa – és billentése – miatt merülhettek fel ezek a problémák. Itt kitérhetnék a koncerttermekre és lemezfelvételekre oly’ jellemző „Steinway-hangzás” taglalására, de ez egy másik téma lenne. Mindenesetre a Bösendorfer nem éppen az a zongora, amin az ember, akárhány éve is van a pályán, egyből azt a hangzást tudja produkálni, amit elvár.

A szünet után két, egy opuszba tartozó darabot hallhattunk egy fiatal trió tolmácsolásában. A „nehezebb” zongoradarabokat felváltották a könnyed vonós triók, a No.3-mas és No.4-es. Itt semmi kifogásolnivalót nem tapasztaltam, igazán magas szintű kamarazenélést hallhattunk. A darabokban érezhető volt az ifjú Beethoven fiatalos, bécsies hevessége, játékossága és természetesen a haydni hatás, ami ezen korai triók hangvételére jellemzőnek mondható. Külön kiemelném a No.3 első és második tételét. Előbbiben igazi, kellemes humort, utóbbiban Beethoven progresszív hangját hallhattunk. A No.4 első taktusai után kapta meg a neki szánt karaktert, igaz ebből a darabból nem szólt hozzánk olyan intenzíven Beethoven. A három zenész játékában szép összhangot és egymással való kommunikációt figyelhettünk meg, a három közül mindig a megfelelő hangszer vitte a prímet a megfelelő helyen.



Összességében, a koncert bármennyire is új utakat ígért Beethovenhez, azokat nem mutatott. Helyette kaptunk két egészen jól előadott zongoraszonátát és magas szintű, összehangolt kamarazenélést egy kis lendülettel.

Békési Botond
Proby

Olvass tovább!

klasszik
By Proby - május 31, 2017
Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás az X-enMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten
Címkék: klasszik
Újabb bejegyzés Régebbi bejegyzés Főoldal

Népszerű bejegyzések

  • A „zöld domb” helyett a Duna-part?
    A Budapesti Wagner-napok vége után néhány nappal kezdetét vette a világ legikonikusabb Wagner-fesztiválja, a Bayreuthi Ünnepi Játékok, amit...
  • Az Opera korszerűsítése
    Pénteken délelőtt Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Ókovács Szilveszter főigazgató sajtóbejárás keretében ismertette a méd...
  • Fesztiválból sosem elég: Woodstock az Ugaron
    Tele vagyunk zenei fesztiválokkal, annyira, hogy gyakorlatilag egyik a másikat éri, sőt, az átlapolások is gyakoriak. Mégis, amikor az  An...
  • Az ember az ilyen szerepekért akar színész lenni - interjú Kovács Patríciával
    A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda július 7-én mutatta be Szép Ernő Vőlegény című klasszikusát. ,,Szép Ernő a legnagyobb z...
  • Ez a Völgy a művészeté
    A 26. Művészetek Völgye idén is a legváltozatosabb kulturális programokat vonultatta fel Kapolcson, melyekre a hatalmas, három falun átíve...
  • We wanna rock!
    December 16-án ismét Magyarországon koncertezik a világ egyik legrendhagyóbb csellóformációja, a Luka Sulic és Stjepan Hauser alkotta 2cel...
  • Katasztrófafilm a levegőben a Szigeten
    Bár világsztárok felhozatalában idén sem szűkölködik a Sziget, érdemes időnként fejest ugrani az egyéb programok örvényébe is. Minden évben...
  • Az érzékiség színháza
    Peter Handke szövegei mintha csupán saját határaikon belül léteznek. Az intimitás önmagát lengi körül, már nem is maga a történés szám...
  • A groteszkség a dolgok sava-borsa
    Május 24-én tartotta legújabb bemutatóját a Forte Társulat a Szkénében. Az öngyilkos groteszk humora mögött egy egész társadalmi réteg ...
  • Igaz történet a hazug világról
    Egy előadás jó esetben az élet egy újabb oldalával ismertet meg, és nem csupán a színészeket vagy a nézőket, de engem is olyan szituációba...
Created By Way2themes & Distributed By MyBloggerThemes
  • HOME
  • CONTACT