Program:
· Liszt Ferenc: I. (eredetileg XIV.) magyar rapszódia zenekarra, II. zongoraverseny (A-dúr)
· Richard Strauss: Imigyen szóla Zarathustra
Karmester: Fischer Iván
Cimbalom: Ökrös Oszkár
Zongora: Dejan Lazić
Magabiztosan hozta a tőle elvárt színvonalat a Budapesti Fesztiválzenekar a március 29-ei hangversenyen a MüPában. Nem lehetett panaszunk a műsorválasztásra sem, a két Liszt-mű és Strauss nagyívű szimfonikus költeménye remekül kiegészítette egymást.
A koncert Liszt XIV. rapszódiájának zenekarra átírt változatával kezdődött, amelyben rendhagyó módon a cimbalom is helyet kapott mint szólóhangszer. A darab sejtelmes mélyvonós szólammal indult, utána pedig felcsendült a fúvósok által a Magasan repül a daru kezdetű népies műdal szomorkás dallama. Nem sokkal később a cimbalom is megszólalt Ökrös Oszkár, a világhírű muzsikus kezei alatt, amely nem szokványos, de páratlan hangi világgal gazdagította a zenét. Ökrös dinamikusan, elevenen játszott, teljesen ura volt a hangszerének. Fischer Iván hagyta kibontakozni a cimbalomszóló pergő futamait, és a darabhoz illően lendületes, feszes tempót diktált a zenekarnak. A Koltói csárdást feldolgozó szakaszban meg is mutatkozott a zene táncos, könnyed jellege.
Ezután következett Liszt II. (A-dúr) zongoraversenye, amelyben a szólót Dejan Lazić játszotta. A darab szokatlan módon nincsen tételekre osztva, megszakítás nélkül kell előadni, de figyelmesen hallgatva így is felfedezhető benne három különböző szakasz. Lazić végig friss és virtuóz zongorajátékkal kápráztatott el minket, ugyanakkor a versenymű lírai részeit is kellő érzékenységgel és finomsággal formálta meg. A mű főtémája a lassú tételként szolgáló szakaszban egy tekintélyes csellószólóban is megjelenik, melyet a szólamvezető, Szabó Péter játszott kifejező előadásmóddal, Lazić kíséretével. A zongoraverseny alatt végig teljes összhangot figyelhettünk meg Fischer, Lazić és a zenekar hármasa között. Ráadásként ugyancsak egy Liszt-darabot, a XVIII. rapszódiát hallhattuk, melyet a zongorista szinte akcentus nélküli kiejtéssel, magyarul konferált fel, és az előadása igazán frappáns bejezése volt a koncert első félidejének.
Az estét Richard Strauss nagyszabású szimfonikus költeménye, az Imigyen szóla Zarathustra zárta. A zeneszerző Friedrich Nietzsche azonos című művét alapul véve komponálta a darabot, melyben nyolcvan fejezet közül mindössze nyolcból formált meg egy-egy szakaszt. A mű bevezetőjének pedig egy, a napfelkeltét megjelenítő részt illesztett, ami fenségesen, a maga monumentalitásában szólalt meg a koncerten. Fischer irányításával a zenekar mély kifejezéssel közvetítette a zeneműből adódó drámaiságot és emelkedettséget. Külön kiemelném Eckhardt Violetta koncertmester előadói kvalitásait. Kiválóan játszotta az első hegedűre írt szólót, a közönség lelkes tapssal jutalmazta érte.
Röviden összefoglalva: tartalmas esti programnak bizonyult a BFZ hangversenye, mindhárom művet nagyszerű előadásban hallhattuk.
Tuska Borbála
