Magyarország egyik legkedveltebb brit zenekara kétségkívül a Depeche Mode. Ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen az együttes már három évtizede folyamatosan hozza az elvárt minőséget mind albumok, mind koncertek tekintetében, a magyar rajongótábor nagy örömére pedig 2018-ban hazánkba is ellátogatnak világkörüli turnéjuk egyik állomásaként.
A jelenleg is zajló turné apropója az idén megjelent Spirit című album. A korong számos országban – így például Németországban, Franciaországban és Olaszországban is – az eladási listák első helyén nyitott. Az indulást elnézve aligha érhet váratlanul minket az, hogy a Depeche Mode európai körútja rekordközelben jár: eddig több mint 1,5 millió jegyet értékesítettek. A turné a Papp László Budapest Sportarénába is elérkezik, egészen pontosan 2018. február 2-án.
A Spirit húzódala egyértelműen a Where’s the Revolution, de érdemes odafigyelni a Going Backwardsra is, amelyhez két videoklip is készült. Az egyik első látásra végtelenül egyszerűnek hat: a zenekar fogja magát és eljátssza az új dalt, ám a különleges, 360 fokos, interaktivitást erősen igénylő megoldásnak köszönhetően a néző döntheti el, hogy mikor melyik tagra szeretné irányítani a figyelmét. A dalhoz készült egy másik, „hagyományosabb” értelemben vett videoklip is, hasonlóan izgalmas elgondolással.
Na de, eladási példányszámok ide vagy oda, mit is várhatunk egy harminc éve pályán lévő zenekartól koncertek terén? Rutint? Slágerpuffogtatást? Kínos erőlködést? Nos, nyilván együttese válogatja, vannak példák és ellenpéldák is szép számmal, de ha a Depeche Mode-ról van szó, egy valami egészen bizonyos: a koncert minimum megfelel az elvárásoknak, de egyáltalán nem kizárt, hogy fölül is múlja azokat. A stabil rajongótábor megőrzésében ugyanis kétségkívül nagy szerepet játszik a személyes kontaktus, vagyis az a különleges, a zenekar és a közönség által együttesen megteremtett atmoszféra, amely évszámtól függően minden egyes Depeche Mode-fellépésre igaz. A zenészek, éppúgy, akárcsak a rajongók, folyamatosan óriási energiákat mozgósítanak, miközben nyitottak mindenre, ami újdonságot jelent – az áthangszerelések például mindig legalább akkorát szólnak, mint az eredeti nóták.
Ugyanakkor bizonyos állandóságot a zenekar sem vet meg, ilyen kötelező elem például, amikor Dave Gahan lassacskán megválik felsőruházatától, a női közönség legnagyobb örömére. Nem meglepő, hogy egy-egy koncert jó részében ő áll a középpontban, ám minden egyes alkalommal teret kap Martin Gore is, aki a szexualitással telített rocksztárságot félresöpri a színpadon, hogy a közönség kissé lecsendesedve elmerülhessen egy szolidabb érzelmi hullámzásban. Gore egyébként korábban elnyerte a legrangosabb brit dalszerzői kitüntetést, az Ivor Novello díjat, ez pedig már önmagába is garantálja, hogy érdemes odafigyelni saját kis blokkjára.
És akkor technikáról még nem is beszéltünk. A világsztároknál természetesen elvárás, hogy a háttérben zajló események éppolyan izgalmasak legyenek, mint maga a zenei alapanyag, a Depeche Mode pedig új, már-már összművészeti szintre emeli a vetítésekkel és a színpadtechnikával való játékot. Van itt minden, ami szemnek-fülnek ingere: pszichedelikus őrület, kortárs irodalom, vízcsöpögés vagy éppen zuhogó eső – csak győzzük befogadni a rengeteg ingert.
Biztosra vehetjük tehát, hogy ezúttal sem fogunk csalódni. A lemezek hangvétele, irányzata ugyan változhat, és szükségképpen változik is, egy valamiből azonban sohasem enged a csapat: a minőségből. A Global Spirit Tour magyarországi állomására még kaphatóak jegyek, ide kattintva tudjátok elindítani a vásárlást.
