Izgalmas feladatra vállalkozott főszerkesztőnk, Békési Botond. A Semmelweis Egyetem amatőr zenekara mellé szegődött néhány hónapra, és figyelemmel kísérte a munkájukat. Beszámolójában egy interjút is olvashatunk a zenekar karmesterével, Dubóczky Gergellyel.
Nem szokatlan dolog – tőlünk nyugatabbra egészen biztosan nem –, hogy egy felsőoktatási intézmény saját zenekarral rendelkezik. Ez egy zeneakadémiánál természetes, elvégre a felsőfokú zenei képzéshez hozzátartozik a zenekari játék. Nemrégiben azonban látogatást tettem egy egészen egyedülállónak mondható kezdeményezésnél. Lehet-e egy orvosi egyetemnek saját szimfonikus zenekara? Létezik, hogy orvosok, orvostanhallgatók hangszert fognak szike helyett? Igen. Ezúton szeretném bemutatni a Semmelweis Orvostudományi Egyetem zenekarát, a Medikus zenekart.
Ennek a kis írásnak a gondolata még az idei szezon előtt fogalmazódott meg bennem. Elég sok írásom születik/született zenekarokról, elvégre egy koncert kritikájának megírásánál szinte mindig az adott zenekar munkája kerül reflektorfénybe. Kívülről tehát elég sok zenekart láttam, hallottam. Ebből következett a gondolat: miért ne mutathatnám meg valahogyan, milyen lehet belülről az, amit eddig csak kívülről szemléltem?
Néhány üzenetváltás és kisebb-nagyobb szervezés után pedig kikötöttem a Medikus Zenekarnál, Dubóczky Gergely karmester jóvoltából. Róla korábban a Budapesti Fesztiválzenekar FIÚK sorozatával kapcsolatban már volt szerencsém írni és a Zeneakadémián adott koncertje előtt interjúzni is vele. Most újra ebben a szituációban találtam magamat, csak egy másik zenekarral kapcsolatban, más apropóból. Mielőtt tovább haladnánk ezzel a mini riporttal, néhány kérdést azért feltettem a zenekarral kapcsolatban:
- Hogyan kezdődött a zenekar „pályafutása”, és hogyan kerültél Te a képbe?
- A zenekar ötlete a hallgatóktól származik. Eleinte egy könyvtárban kezdtek próbálni, és egy év után kértek fel, hogy dolgozzunk közösen. Az első alkalmakkor az, hogy vezényelnek nekik, létidegenül hatott. A kezdeti felállás – volt kilenc fuvola és egy brácsa – zenekarrá formálódott, a kisebb darabokat komolyabbak követték, léptünk feljebb.
- Mi tette a zenekart az egyetemen belül ismertté?
- Egyik koncert követte a másikat, közben felkarolt minket Tulassay Tivadar – gyermekgyógyász, korábban a SOTE rektora –, és beemelte a zenekart az egyetem kulturális életébe. Így kezdtünk el a gólyabálokon zenélni, és készítettünk CD-t az Egészségtudományi Kar felkérésére is.
- Milyen velük a közös munka? Beszélhetünk az esetükben egy jól összeszokott csapatról?
- Rugalmasak, gyorsan tudunk együtt dolgozni, egy összecsiszolódott zenekar. A próbafolyamat viszont több időt vesz igénybe, amatőr zenekarról lévén szó. Lassan kezdünk játszani, olvassuk a kottát, aztán összeáll a darab.
- Mi a helyzet az utánpótlással?
- Az utánpótlás az egyetemen kívülről és belülről egyaránt érkezik. A hallgatók között terjed a zenekar híre.
- Milyen hosszabb távú céljaitok vannak?
- Hosszabb távon igyekszünk egy intézményt találni, ami a működés kereteit biztosítja, például a szervezés, a zenekar körüli mindennapi teendők koordinálása és az alapítvány működtetése.
- Szerinted milyen pluszt adhat a zenekar tagjainak a közös zenélés?
- Azt tartom optimálisnak, hogy az ember a szakmája mellett vegyen részt a kulturális életben. Ezáltal nyitottabbak lesznek, egyfajta jelenlétet ad, érzékenyít. „Elviselhetőbbé” teszi a mindennapokat, kapcsolatok alakulnak ki.
Az első látogatásomra 2017. október 16-án került sor. Mondhatom, hogy izgatottan indultam neki az első „közös” próbának. Aznap a munka két programot ölelt fel. A közeledő gólyabálra a keringő és egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott koncert darabjai voltak a zenekar előtt.
A keringőről nem sok szót tudok ejteni. Talán néhány vicces véleményezést, elvégre a darab kottáját csak vonósnégyes átiratban tudták az illetékesek. Hópihék, zenedoboz, vonósok, Disney…, de valahogyan összeállt a darab.
A próba ezután fordult a komolyabb dolgok felé Händel concerto grossójával. A kedves felajánlásra, hogy álljak be a bőgő szólamba, mivel állítólag fél óra alatt megtanulnám – hozzátenném, hogy nem igazán volt kapcsolatom semmilyen vonós hangszerrel –, inkább nemet mondtam.
Az eddig látott próbai tapasztalataimmal egybevetve a helyzetet, itt is egy szokványos zenekari próbáról tudok csak beszélni. A különbség a társaságon és a tempón volt. Amatőr zenekar lévén a Medikusnál kicsit türelmesebb, szájbarágósabb a munkafolyamat; Gergő módszereinek és az összeszokott tagoknak hála viszont kifejezetten hatékony. Valahogy csak összeáll a darab és egyáltalán nem rosszul! A kezdeti szögletesség pulzálássá változik, az első hegedű futamai egy kis módosítás után összecsiszolódnak.
Itt térnék ki a próbafolyamat egy másik elemére. Egy-egy új darab betanulása szólampróbákkal kezdődik, majd vonóspróba, végül tutti, a teljes zenekar részvételével. A múzeumi koncert első ilyen alkalma október 30-án volt. Beethoven Másodikjának lassú tétele, Haydn könnyed hangvételű Le Matin-ja és a Händel concerto grossók.
Ahogy leszűrtem, a novemberi koncert sikeres volt. Következett az új, hagyományosnak mondható projekt: a karácsonyi koncert.
A Medikus zenekar karácsonyi koncertje évek óta hagyomány. 2016-ban a Belvárosi Ferences templomban Beethoven C-dúr miséjét és Bach egyik karácsonyi kantátáját játszották, mint megtudtam teltházzal és hatalmas sikerrel. A 2017-es programot Gabrieli két magnificatja, Bach IV. Brandenburgi versenye és Händel concerto grossók alkották.
A próbafolyamat itt is hasonlóan zajlott, igaz, a fináléban egy kisebb csavarral. Ebben személyesen is érintett voltam, és az élmény kisebb sokként ért, de mindenképpen pozitív volt! Történt, hogy a zenekar két külön teremben próbált két különböző darabot. Egy karmester bármennyire is szuperembernek tűnik, nem tud egyszerre két helyen lenni. Ebből következőleg Bach egyik tételénél az „irányítás” rám testálódott. Nem először kerültem zenekar elé, de eluralkodott rajtam a lámpaláz, ennek ellenére valahogy igyekeztem a partitúrába bújva a háromnegyedes ütemet tartani. Örömmel adtam vissza a stafétát és folytattam a csendes anyaggyűjtést. A belém fektetett bizalmat pedig itt (is) szeretném külön megköszönni!
A karácsonyi koncerten volt szerencsém a zenekart „teljes pompájában” hallani először. Az eredmény – csúnyán szólva kritikusi szemmel nézve – meggyőzött. Egy kategóriájában igenis potenciális zenekart hallhattam.
Ezután vettem búcsút a zenekartól, és láttam neki ezen kis beszámoló megírásának. A velük töltött idő alatt egy nagyon kedves, vidám társaságot ismertem meg, akik mindezek mellett fantasztikusan zenélnek. Jelenleg az aktuálisan folyó projektjük a Zeneakadémián ősszel tartandó jótékonysági koncertjükre való felkészülés. Ősszel kiderül hogy fognak szólni!
Békési Botond
Lead: Tuska Borbála
Fotók: http://medikuszenekar.hu/
