A hosszú tél után a tavasszal együtt újra eljöttek a FIÚK. Április 14-én és 15-én a francia Victor Aviat – aki az oboát cserélte karmesteri pálcára – áll Fesztiválzenekar élére Mozart, Honegger és Schumann műveivel. Vele beszélgettem a BFZ próbatermében a karmesterségről és a koncertprogramról közvetlenül első próbája után.
Eredetileg oboista vagy. Mikor kezdtél vezényelni és hogyan került képbe a karmesterség?
Korán kezdődött, mivel egyszer, tizennyolc éves koromban már vezényeltem. Akkoriban még nem voltam tapasztalt zenész, úgyhogy ez a próbálkozás mondhatni katasztrofális volt. (nevet) Úgy voltam vele, hogy az oboázást kell folytatnom, mivel abban tehetségesebb vagyok, és pár év múlva talán újra felfedezhetem majd a vezénylést. Amikor nyolc évvel később megkaptam a pozíciómat a zürichi Operaházban és letelepedtem ott, azt gondoltam, „be kell vigyek egy rendes ütést” ennek a dolognak. Így kezdtem el rendesen vezénylést tanulni. Egy évvel ezután úgy éreztem, hogy ez a dolog nekem való. Mivel sok időmet lefoglalta, felmondtam az Operánál, de ugyan úgy játszottam tovább. Így kerültem a BFZ-hez is pár évre, mint szólamvezető oboista, azonban az, hogy az évadban csak pár hetet játszottam, nagy rugalmasságot adott ahhoz, hogy folytathassam a vezénylést. Amióta viszont a Bournemouthi Szimfonikus Zenekarnál 2016 nyarán kineveztek karmesternek már nem oboázom, egyedül a vezénylésre koncentrálok.
Hogyan lettél Fischer Iván asszisztense?
Nagyon egyszerű volt közel kerülnöm hozzá, mivel a szólamvezetője voltam. Beszéltem vele a kívánságomról, hogy vezényelnék és azonnal érdekelni kezdte a dolog. Miután látott felvételeken vezényelni, meghívott, hogy asszisztáljak neki egy Wagner programban.
Milyen a tapasztalatod a Fesztiválzenekarral?
Nagyon pozitív! Bele tudom őket vonni a világomba, az ötleteimbe, mivel tudják, hogy én hogyan oboázom, én pedig tudom, róluk hogyan dolgoznak. De nem ugyanaz a szereped, amikor egy zenekarban játszol, mint amikor vezényeled őket, máshogyan érzékeled a hangokat. Mindenesetre úgy érzem, hogy bármit kérhetek tőlük, például a hangsúlyozás tekintetében, vagy bizonyos hangszínekkel kapcsolatban. Boldogan kipróbálnak mindent!
Milyen érzés a páca másik oldalán állni?
Picit olyan, mint végigvezetni egy úton minden nap, aztán egyszer úgy döntesz, hogy a másik irányba mész. Ugyanaz az út, de teljesen más tájat látsz.
Van olyan karmester, aki motivál, esetleg a példaképed?
Iván. Ki más? Ő nagyon „teljes” karmesterként. Érzékeny és emellett igen művelt ember, rengeteget tud összességében a művészetekről. Szerintem ez nagyon fontos egy karmesternél. Nem csak érzi a zenét, de megvan a képessége hozzá, hogy mindent végiggondoljon és megvizsgáljon benne. Kicsit olyan, mint Leonard Bernstein volt. Valaki központi a zenei életben. A kortársak közül nem ismerek hasonlót. Ő fontos és követendő példakép számomra, talán azért, mert régen gyakran játszottam vele és emiatt sok oldalát ismerem.
Mi a „filozófiád” a karmesterségről?
Sok aspektusa van. Egy karmesternek mély kötődése kell, hogy legyen a darabhoz, amit vezényel, és továbbítania kell ezt a zenekar segítségével a közönséghez. Tovább kell adnia a gondolatait és az érzéseit a zenekarnak, ugyanakkor a mozdulatainak, gesztusainak – amennyire lehetséges – egyszerűnek és tisztának kell lenniük.
Van olyan darab, amit szívesen vezényelnél a későbbiekben?
Igen, mindig azt mondom, hogy dirigálnám a Rózsalovagot Richard Strauß-tól. Elsőre ijesztőnek tűnhet, de úgy gondolom operát vezényelni könnyebb, mint amilyennek kinéz. Nagyon szeretném megcsinálni!
Mi volt a koncertprogram kiválasztásának mozgatórugója?
Olyan programot szerettem volna, ami egy egészként nyer értelmet. Mint egy menü, ha étterembe mész. A darabok, amiket játszani fogunk nagyon frissítően hatnak. Fiatalabbnak érzed magad. A Mozart és a Schumann darab is négy nap alatt készült el. Mozart éppen hazafele tartott Bécsbe a feleségével Consatnze-zal és megejtettek egy kis látogatást Linzben Thun grófnál. A gróf szerette volna Mozart zenéjét hallani, de nem volt nála semmi, úgyhogy négy nap alatt komponált egy új szimfóniát. Schumann úgyszintén négy nap alatt komponálta a szimfóniáját, igaz a hangszerelés egy kicsit több időt vett igénybe. Schumann I. szimfóniája egy rendkívül örömteli darab, egy történetet mesél a természet újjáéledéséről („a tavasz szimfóniája”). Honegger kamara concerto-ja is a programba illik, mivel egy olyan mű, ami szerzőjének hosszú betegsége után keletkezett. Szerintem van benne egy kis sötétség, szorongás és aggodalom, de ez mind csak visszaemlékezés. A fő karakterisztikája tisztán bukolikus, tele boldog érésekkel és az élet nagyságával.
Van bármilyen tanácsod a koncert hallgatóihoz?
Érezzék az élet örömét és osszák meg velünk az este alatti boldog utazáson!
A FIÚK sorozat következő része tehát tényleg tavaszt fog nekünk varázsolni, és ahogy a sorozat előző, novemberi koncertjéhez készült interjú végén is, így itt is kíváncsian és izgalommal várom mi fog kisülni egy újabb ifjú maestro koncertjéből.
Az interjút készítette: Békési Botond
Fotó: Harald Hoffmann