A Budapesti Fesztiválzenekarnál is elkezdődött a 2017-2018-as hangversenyidény. Az idei évadban is rengeteg „különlegességgel” és remélhetőleg igazi BFZ-hangulatú koncerttel készülnek a közönségnek. A nyári „vakációról” és az elkövetkező szezonról volt szó a szeptember 12-én a Fesztivál Zenekar próbatermében tartott rendhagyó sajtóreggelin. Hogyan telt a zenészek nyara? Lesz-e még opera a július-augusztusi nemzetközi turnén hatalmas sikert aratott Don Giovannin kívül? Vajon mitől lesznek olyan fantasztikusak a BFZ Mahler produkciói? Próbák, karmesterek, kortárs és barokk zene. Élménybeszámoló a zenekar zenészeitől – és jómagamtól.
A hangszerétől igazából egy zenész sem tud teljesen elszakadni, még nyáron sem. Ács Ákos klarinétművész például egyáltalán nem, még nyaralni is viszi magával a hangszert. Elmondása szerint a huzamosabb kihagyások technikailag „megbosszulják magukat”, hosszabb hangszermentes pihenő után nehéz visszaállni. Más időbeosztással, de ugyanúgy kell gyakorolni. Viszont volt, akinek a „hangszermentes” vakáció igazi felszabadulás volt. Erről mesélt Fejérvári Zsolt, a nagybőgő szólam vezetője, aki a nyár folyamán három hétre félretette a hangszert. Lesták Bedő Eszter hegedűművész – igaz a gyakorlást nem szüneteltette – a nyarat kihasználta arra, amit évad közben nem tehet meg: körmöt lakkozott. Hárfán gyakorolni pedig kell-kell-kell, mesélte Polónyi Ágnes – hárfa szólamvezető-, amikor a téma arra terelődött, hogy a hárfa megy-e vele nyaralni.
A zenekar többségének azonban nem sok pihenője volt a nyár folyamán. Nemzetközi turnén voltak a Fischer Iván rendezte Don Giovanni produkcióval, ami hatalmas közönségsiker volt Edinbourgh-ban és New York-ban is, ahol a kritika is szuperlatívuszokban nyilatkozott. Egy szimfonikus zenekarnak operát játszani teljesen új élmény. Ács Ákos elmondása szerint az árokban a zenekar olyan, mint egy hatalmas, mozgó hernyó. Itt sokkal jobban egymásra vannak utalva a zenészek az akusztikai viszonyok miatt. Nem csak a szokatlan felállás miatt új élmény a Don Giovannit játszani. Fischer Iván koncepciójában él a színpadi zene alkalmazásával is, ahol a zenészek a megszokottal ellentétben nem a kulisszák mögül, hanem a színpadon játszanak. Van, aki csak 42 másodpercet tölt a színpadon, más 3 percet. Az ilyen, közönséghez közeli színpadi zene egy új kihívás. Összességében a zenekar tagjai szeretnek operát játszani és ebben a szezonban egy új operával is fog jelentkezni a zenekar. A Mozart produkciók után elsőként fog egy Verdi-opera a zenekar elé kerülni. Az évad utolsó részében a Falstaffot fogják játszani Budapesten és turnén is, ráadásul a turné keretében egy igazán különleges helyszínen a vicenzai Teatro Olimpico-ban, ami Európa legrégebbi kőszínháza.
Igaz, az idei az „operák évada”, de természetesen szimfonikus zenéből sem lesz hiány. Októberben elsőként fog Marin Alsop személyében női karmester állni a pulpitusra Sibelius hegedűversenyével és Shostakovich Hetedik szimfóniájával. Visszatérő vendégként érkezik – nevemberben – Dmitrij Kitajenko egy ízig-vérig orosz programmal. És hogyan próbál Kitaenko? Egy vezénylő tábornoknak hinnénk stílusa, az általa létrehozott hangzás miatt, de ez korántsem diktátori módszerekkel jön létre. Egy igazi, európai úriember, a próbákon szinte észrevétlenül közli az erőteljes orosz hangzáshoz szükséges instrukciókat. Természetesen mindezt úgy, hogy a felesége – „a mama” – diszkréten meghúzódik a háttérben. Néha egymásra néznek: „jól csinálom?”, amit a „mama” egy bólintással nyugtáz. Egy igazán bohém közreműködő is érkezik: a Brnoi Filharmónia kórusa, akik – csehek lévén – a próbákon is hódolnak nemzeti italuknak.
Ami nélkül pedig nincsen Fesztivál Zenekaros évad: Mahler. Idén a Második szimfónia kerül előadásra. A BFZ Mahlereinek titka pedig egyszerű: komoly műhelymunka, az apró részletek és a „kis finomságok” külön gyakorlása. Ilyenkor, a próbák folyamán a próbaterem csurig telik a nemritkán 100-120 fős zenekarral, kis helyen ez már nagy hangtömeget jelent, de már itt is arra a hangzásra törekszenek, ami majd a nagy koncerttermekben a cél. Egy-egy különösen halk, ppp-vel vagy pppp-vel (!) jelzett résznél a próbákon már szinte alig hallhatóan játszanak, amikor Fischer Iván megadja a „feloldozást”: „jó lesz”.
A nemsokára kezdődő Európai Hidak fesztiválon a zenekar kortárs együttese is jelentős szerephez fog jutni. Polónyi Ágnes szerint a kortárs zene korántsem akkora „mumus”, mint amilyennek beállítják. Kétség kívül nehéz zene és nemritkán rossz felfogás övezi. A kortárs zene végtelenül őszinte – és aktuális -, tükröt tart az embernek, miközben fontos gondolatokat fogalmaz meg.
A barokk együttest az évad folyamán a Barokk esték keretében hallhatjuk majd. Barokk zenét, korhű hangszereken játszani legalább olyan nagy kihívás, mint a kortárs zene. Bélhúrok, más játéktechnika és előadásmód, ami egy tapasztalt, de általában nem régizenével foglalkozó zenésztől is tanulást, átállást igényel.
Ahogy ezen az eseményen is, úgy a szeptember 3-án véget érő Dunapest Fesztivál záró koncertjén is megismerhettük a zenekar sokszínűségét. Aznap este a Várkert Bazárban hallhatunk kortárs, klasszikus, modern és jazz zenét is, majd a koncert utolsó blokkjában vajdaszentiványi népzene csendült fel Kádár István – ismét – fantasztikus előadásában.
Fischer Iván izgalmasnak ígérkező Don Giovannija, Marin Alsop koncertje és Mahler Feltámadás szimfóniája remélhetőleg maradandó élmények lesznek. Ahhoz, hogy a BFZ idei évadja is koncertélményekben gazdag lesz, nem fűzök kétségeket.
Békési Botond
