"Szerencsére mindenkivel megtaláltam a közös hangot, és az összes eddigi partneremmel simulékonyan ment a munka, ezért én rögtön a csapat részének éreztem magam, sőt már a casting tréning fordulójában megtapasztaltam a többiek odaadását." - A GlobART Társulat művészeit bemutató interjúsorozatunkat Szarvas Balázzsal folytatjuk.
Befolyásolt vagy inspirált téged valaki arra, hogy művészeti pályán indulj el?
Siófokon ért a legtöbb befolyásolás és inspiráció. Egyrészt középiskolásként rengeteg fellépésen vettem részt különböző színdarabokban, versenyeken, ünnepségeken. Másrészt 5 évig társastáncoltam, valamint nyaranta karaoke bulikba próbálgattam a hangomat nagyobb tömeg előtt. Ez a hivatalos megfogalmazás... De igazából ki akartam tűnni a tömegből, és rájöttem, hogy ehhez értek. Felszabadított és átalakított. Nem voltam többé átlagos és ezt imádtam. Ez inspirál még most is.
Mennyire tudatosan építed a színházi karriered? Mindig vannak kitűzött céljaid vagy mész az árral?
Egyelőre csak megyek, ahova lehet. Pályakezdőként próbálok mindenbe belekóstolni. Nagy vágyaim még nincsenek, inkább megpróbálom kiismerni a szakma minden oldalát.
Vannak benned félelmek a pályáddal kapcsolatban?
A kiszakadástól félek. Hogy kilök a szakma. Vagy ha egyszer feladom a pályát magamtól. De ezt mind én formálom, és én küzdök érte.
Milyen színházi világ, irányzat áll hozzád közel, esetleg melyik áll kimondottan távol?
Igazából mindent szeretek nézni és csinálni, ami színház. Amit kifejezetten kedvelek az minden, ami elvont – értsd ezt drámára, komédiára, alternatív produkcióra, musicalre, mozgás-színházra. Ami nem hétköznapi vagy megszokott, így marad néhány megválaszolandó kérdés a függöny utánra is, amit a néző maga fejthet meg.
Hogy élted meg azt, hogy a GlobART-hoz kerültél?
Eleinte nehéz volt... A művészek nevét megjegyezni. De minden más elvárás szinte az első hónapban teljesült. Szerencsére mindenkivel megtaláltam a közös hangot, és az összes eddigi partneremmel simulékonyan ment a munka, ezért én rögtön a csapat részének éreztem magam, sőt már a casting tréning fordulójában megtapasztaltam a többiek odaadását. Egyáltalán nem volt nehéz így a munka.
Agyalós színész vagy inkább improvizálsz a próbafolyamatok során?
Is-is szerintem. Eleinte mindenki agyal a szerepén, de aztán az első próbákon, amikor meghallom, vagy látom, hogy mit nem csinálok úgy, ahogy azt a szerep megkívánja, na, akkor már inkább improvizatív a helyzet. De pont ebből áll össze egy jelenet alapja.
Van olyan GlobART-os előadás, ami különösen kedves a számodra? Melyik?
Érdekes, de egy már nem futó darabunk a kedvencem, a Bohócok. Ott elég jól megfogtam a karaktert és a stílust is. Persze még lehetett volna rajta dolgozni, a folyamatos munka is inspirálóan hat rám.
Melyik karakterekkel kellett eddig a leginkább megküzdened? Hogyan sikerült végül magadra találnod benne?
Igazából mai napig erős koncentrációt igényel Csongor karaktere. De ez csupán a saját dramaturgiai elképzelésem végeredménye. A sikert a mostani kapcsolatom hozta meg, volt miből táplálkoznom.
Milyen az, amikor egy előadásban több szerepet is játszol? Nehézség vagy inkább kaland?
Ha tényleg jól megtudod csinálni, akkor nagyon jó érzés. Az Ajtókban játszom négy szerepet, karakterenként két-két monológgal, dialóggal. Fejben kell nagyon ott lenni, de igazából nekem időm sincs izgulni vagy agyalni, mert ötpercenként váltok a takarásban.
Mennyire vagy elégedett azzal, ahol most tartasz?
Én soha nem vagyok megelégedve szinte semmivel. De ez a jó, mert ez visz előre. Most pont egy másik irányba kanyarodott az életem, ugyan tudok foglalkozni a színészettel is, de most inkább a munkám a fontosabb. Ez teszi nehézkessé az egészet.
Milyen feladatok várnak rád a közeljövőben?
Főleg az évadom eleje van lekötve a gyerekszínház által. Sok forgatás vár rám, amit nagyon szeretek. A családommal is szeretnék sok időt tölteni. És ahogy azt már Szécsi Pál is megénekelte: De a többit, nem tudom.
