Nem mondhatnánk, hogy az utóbbi hónapokban túl sokat lustálkodott volna a Benjamin Gabe: készül a Realbackstage sorozat következő része, megjelent a First Wings EP, a kitartó és lelkes munkának köszönhetően pedig megérkezett az amerikai lemezszerződés is. A zenekar két tagjával, Gáborral és Janival arról beszélgettünk, hogy mindez pontosan milyen hatással volt az életükre.
Hivatalosan a ti formációtok az első szlovákiai-magyar zenekar, akiket szerződtetett amerikai kiadó. Hogyan kerültetek kapcsolatba a kiadóval?
Gábor: A tél folyamán elvégeztem egy amerikai zeneipari kurzust. A kurzust végzők egy részének létrehoztak egy csoportot, ahol megvitathatjuk aktuális problémáink a karrierünkkel kapcsolatban. A kiadónk vezetője ebben a csoportban szemezgetett épp, és talált rá a The L című dalunkra. Ezután azonnal kapcsolatba lépett velünk, és mint később elmondta, azért sietett ennyire, nehogy más kiadó vigyen el minket.
A kiadó, amiről beszélgetünk, a Gold Dragon Records. Mit lehet, mit jó tudni róla?
Jani: A Gold Dragon Records egy detroiti székhelyű lemezkiadó, ami azért jött létre, hogy feltörekvő előadókat támogasson úgy helyi (amerikai), mint nemzetközi szinten. Jelenleg több amerikai, egy finn és velünk együtt most már egy szlovákiai zenekar is tartozik hozzájuk. A független mivoltuknak köszönhetően nagyon közvetlen hangnemben kommunikálnak a náluk szerződött zenekarokkal és egyéni előadókkal. Rendívül segítőkészek, és szabad kezet adnak a fontosabb döntésekben is, ami számunkra nagy előnyt jelent, hiszen gyakran hónapokkal előre megtervezett ütemterv szerint haladunk.
A lemezszerződés mellé menedzsmentszerződést is kötöttetek, ez mit takar pontosan?
Gábor: A kiadói tevékenység bizonyos szempontból, úgymond csak magának a zenének – nevezzük most terméknek, bár nem az – a legyártására, terjesztésére, eladására korlátozódik. Emellett kapott a Benjamin Gabe egy menedzsmentszerződést is, ami azt jelenti, hogy minden egyéb területe a zenekari létünknek profi irányítás alá kerül.
Mindennek függvényében mit jelent egy szlovákiai zenekar életében, hogy amerikai szerződése van? Érzitek már ennek a hatását?
Jani: Hazai viszonylatban egy amerikai lemezszerződés természetesen hatalmas előrelépést jelent. Egyelőre még nekünk is nagyon új ez a tapasztalás, mivel itthon ilyesmire még nem volt példa, de már most nagyon pozitív élmény, hiszen most először érezzük úgy, hogy egy profi csapat dolgozik értünk, és egyenlő partnerként bánnak velünk. A zenekari koncepciónk, zenei terveink és elképzelt irányunk ezzel a szerződéssel nem változik, csupán annyi történik, hogy kicsit szabadabbra engedhetjük a fantáziánkat a tervezést illetően, hiszen sokat hallani, olvasni arról, hogy mennyire nehéz betörni az amerikai zenei piacra. Úgy gondolom, hogy ezzel a szerződéssel most egy komoly lépést tettünk afelé, hogy ez megvalósuljon.
Mennyivel nőttek a ti elvárásaitok magatokkal szemben?
Gábor: Bizonyos szempontból mindenképp nőttek. Nagyon keményen kell dolgoznunk, ezerszer keményebben, mintha nem állna mögöttünk senki sem, mert akkor a tervek és a végeredmény értékelése kettőnkre korlátozódik, így viszont, hogy kiadó és menedzser is van mögöttünk, nekik szeretnénk szakmailag és emberileg egyaránt megfelelni.
A kiadóval való tárgyalások során eddig mennyire rajzolódtak ki a jövőbeli terveitek?
Jani: Hónapokkal a szerződés aláírása előtt kezdtünk tárgyalni a kiadóval, aminek köszönhetően sikerült egy olyan stratégiát kidolgozni a következő évre, ami egyaránt segíti a zenekar fejlődését, viszont egyelőre nem igényli, hogy az itthoni életünket fel kelljen adnunk. Ezt szerencsére a kiadó is megértette, és ennek fényében alakították a velünk szemben támasztott elvárásaikat. Hogy pontosan mi is következik a zenekar életében most, hogy a kiadó és a menedzserünk is beszállt a tervezésbe, az egyelőre még titok, de reméljük, hamarosan beavathatjuk a követőinket is. Mi már izgatottan várjuk.
Gondolkoztok-e azon, hogy együttműködjetek akár külföldi, akár hazai zenekarokkal egy-egy dal erejéig? Esetleg van már alakulóban valami hasonló?
Gábor: Én személy szerint semmit sem tartok kizártnak, bár jelenleg nincs ilyen tervünk. Mi úgy irányítjuk az egész Benjamin Gabe koncepciót, hogy csak azért, hogy csináljunk egy közös dalt valakivel, csak azért, hogy legyen egy ilyen dalunk, azért mi nem állunk neki. Ha lesz is ilyen a jövőben, annak mindenképp többről kell szólnia, mint annak a reményéről, hogy ezáltal a közreműködő rajongótáborából átcsempészünk pár embert.
Visszatérve a kiadóra: viszonylag sokszor áll elő az a helyzet, hogy egy fiatal zenekar hamarabb kap külföldön lemezszerződést, mint itthon. Szerintetek miért lehet ez?
Gábor: Igazából én úgy gondolom, azok alapján, amiket idáig tapasztaltam, hogy nincs két egyforma út. A mi esetünkben én ezt talán azzal magyarázom, hogy már két évvel a Benjamin Gabe indulása előtt terveztük az egészet, építettük nemcsak a kapcsolatainkat, hanem saját magunkat mint zenészeket, kollégákat, barátokat. Az első dalunk, a Part of Me megjelenése óta nagy arányban külföldi visszajelzéseket kapunk, nyilván az angol nyelvnek köszönhetően. A mi esetünkben ez vezethetett oda, hogy úgymond a szakma hamarabb vett minket észre külföldön, mint otthon.
Nem unalmas felétek az élet, hiszen nemrég megjelent az első kislemezetek is, a First Wings EP. Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig?
Jani: A „First Wings EP” tulajdonképpen az eddig megjelent dalaink egy csokorba fogása, amivel egy olyan egységet szerettünk volna kreálni, ami a kezdeti időszakban íródott dalokat egy egésszé hozza össze. Az eddig még nem hallott új dalt, a „Remember How We Used To”-t, valamint a limitált kiadáson található „Barbie”-t is ehhez az időszakhoz kapcsoljuk, így nem volt kérdés, hogy ezek a dalok is rákerüljenek a kislemezre. Az eddigi visszajelzések nagyon pozitívak, rengeteg támogató és bátorító üzenetet kapunk, illetve az előrendelések mennyisége is arra enged következtetni, hogy az embereknek tetszik a zenénk és úgy általában az, amit a Benjamin Gabe képvisel.
Mint említetted, a lemeznek napvilágot látott egy limitált, extra kiadása is – ez egy kicsit különösnek tűnhet, hiszen a fiatal zenekarok első kislemezéből rendkívül ritkán jelenik meg kétféle. Ti miért éreztétek ennek szükségét? Mennyire van igény az extra kiadásra?
Gábor: Én mindig azon gondolkozom, hogyan adjunk többet azoknak, akik igazán kedvelnek minket. Van, aki azon gondolkozik, hogyan legyen több „lájkja“, mi pedig azon, hogy mi mindent tudunk annak adni, aki már „lájkolt“. Ez nálunk már egyfajta hitvallás. Szerettük volna, ha azok a követők, akik igazán szeretnek minket, valami különleges, egyedi dolgot kaphatnának tőlünk. Ezért is gyártottuk le extra dalokkal az EP-t CD formátumban. A legnagyobb örömmel pedig az tölt el minket, hogy a legyártott mennyiség az előrendelések által el is fogyott. Ez egy hatalmas visszaigazolás számunkra.
Az elkészült kislemez mennyiben a személyiségetek, gondolkodásmódotok lenyomata? Abszolút magatokból építkeztek, vagy vannak olyan szempontok, mint például a közönségigény, a rádióbarát hangzás, újítási vágy?
Jani: Szerencsére kijelenthetem, hogy az eddig íródott, és a következőkben megjelenő dalok is mind a saját lelki világunkat, zenei irányzatunkat és nézeteinket képviselik és tükrözik. Véleményem szerint nem érdemes úgy zenét írni, hogy közben azon gondolkozunk, hogy ez vajon tetszik-e majd az embereknek, vagy, hogy lejátssza-e majd a rádió. Egy dal népszerűvé vagy népszerűtlenné válásának a folyamata rendkívül egyszerű: írunk egy dalt, ami vagy megtalálja azt a közönséget, akik szeretik ezt a fajta zenét, vagy nem. Bárhogy is legyen, mi ugyanúgy fogjuk szeretni azt a dalt is, ami hat embernek tetszik, mint azt, ami hatezernek.
Melyik dal a személyes kedvencetek a lemezről?
Gábor: Az ember nem tud választani a gyermekei közül. :) Mindegyik más témát és hangulatot hoz, ugyanakkor átjárja őket az a zeneiség, ami a Benjamin Gabe-et azzá teszi, ami. A The L az a dal, ami nagyon megmozgat bennünket, a szöveg és a zenevilág egyaránt nagyon hat ránk, viszont jelenleg az egyik új dal, a Remember How We Used To az, amiről elég sokat beszélgetünk egymás közt.
Nagylemezre mikor számíthatunk? Készülnek már az új dalok?
Gábor: Természetesen készülnek, elég izgatottak is vagyunk, alig várjuk, hogy végső formát öntsenek. Legközelebbi kiadványként még egy EP-t tervezünk, amely már az USA-ban fog készülni, egyfajta bevezető lesz a Benjamin Gabe új fejezetébe. Terveink szerint a nagylemez csak ezután következhet. Úgy gondoljuk, hogy az ember a bemutatkozó albumával csak akkor jöjjön elő, amikor annak mindenféle szempontból – karrier, zene, tudás, marketing és a többi – a legmegfelelőbb ideje van.
A zenekar Facebook oldala ide kattintva érhető el.
