Hosszas mérlegelés után vettem a kezembe ezt a könyvet. Egyszerű igénnyel léptem a könyvespolchoz: olyan olvasmányra volt szükségem, ami jól van megírva, ami gyönyörködteti a lelkem egy katasztrofális kortárs amerikai krimi után.
Olyan érzés volt elkezdeni a regény sorainak olvasását, mint egy végigdolgozott nap után belemerülni egy forró fürdőbe, hátrahajtani a fejem és csak pihenni.
Máris belépett a látóterembe a szőke, hegyes bajszú, büszke járású George Duroy, aki szegénysége ellenére sem adja fel, és keresi a lehetőséget. Színes képekben láttam magam előtt az algír háborúban, majd leszerelve Párizs utcáit járva, ahol türelmetlenül várja, hogy teljen az idő. Ahogy Duroy azt számolgatja, mikor érdemes meginnia napi egy sörét, azt juttatta eszembe, ahogy a mai egyetemisták a sarki közértben számolgatják, kitart-e a pénzük hó végéig, ha nem a legolcsóbb üveg bort veszik meg ma.
Duroy persze egy sor más dologban hasonlít a mai huszonévesekre: minden eszközzel próbál boldogulni, lehetőleg minél kevesebb munkával, és persze keresi a szerelmet, de azért még jobb, ha hatalmasakat lehet szexelni különböző csajokkal. (Erotikus jelenetet azért ne keress a műben.) Ami még hihetőbbé teszi a figurát, az a bénázása. Akármilyen hivatalos értékelésbe, műelemzésbe futsz bele erről a könyvről, el fogja mondani, hogy A szépfiú egy korrajz, ami egy törtető fiatalember sikerhez vezető útját regéli el. Attól tartok azonban, hogy mindez egy klisé. Sikerre vezető útról meséljen inkább mondjuk Majka, akit talpraesettsége vitt a tévés valóságshow-tól a színészi szerepekig. Duroy bizony nem ilyen ügyes. Esetlenül használja ki jóképűségét, magába bolondít olyan nőt is, akiről józan paraszti ésszel eldönthető, hogy jobb lenne tőle távol maradni, és nem vesz afrikai részvényt, amikor megtudja, hogy ezzel bizony megalapozhatná a jövőjét. Nem akarom lelőni a sztori végét, de talán közismert: Duroy sikere abban merül ki, hogy (többedszerre) jól házasodik: pénzes macát sikerül magába bolondítania.
Amikor leraktam a könyvet, Bridget Jones jutott eszembe. Az ő bénázása (is) rettentően idegesített, holott a sztori végére minden a helyére került. Na, ilyen A szépfiú is. Csak sokkal, sokkal jobban van megírva.
Nádasi Krisz
