A történet azzal kezdődött, hogy egy ismerősöm mesélte, hogy van ez a könyv. A horror kategóriában a Bookline listavezetője lett, de olyan félelmetes a borítója, hogy az egyszeri olvasó szinte fél kézbevenni. Már ezzel felkeltette a kíváncsiságom, tudván, hogy manapság már nem divat hullákat rajzolni a könyvekre. Hmm, akkor milyen lehet ez a borító?
Aztán úgy alakult, hogy egy író-olvasó találkozón megismertem az írót is, akiről kiderült, hogy ő már ismeri a nevemet, mert követi a blogomat és egyéb cikkeimet - úgyhogy most már muszáj volt vennem tőle egy könyvet. József (írói nevén John Cure) nemcsak a szokásos "sok szeretettel" ajánlást skribálta a példányomba, hanem vette a fáradságot, hogy egyedit alkosson:
Egyikünk sem gondolta, hogy még aznap elkezdem az olvasást, tekintve, hogy szokásomhoz híven egyszerre akkor is már három könyvet olvastam. Mégis úgy jött ki, hogy már a találkozónk estéjén egy üresjárat közepén találtam magam, és nem volt nálam se nyomtatott könyv, se Kindle, se telefon, beleolvastam hát A gonosz új arcába.
És addig olvastam, míg a végére nem értem, minden egyéb párhuzamos olvasmányomat feledve.
