A baltimore-i óváros hangulata másvilágivá változott, ahogy alkonyat árnyai mind jobban elborították az egymásnak támaszkodó bérházakat. Egy csapzott, fekete macska hűségesen követett, ahogy tántorogva botladoztam a fal mellett. Napok óta vedeltem tüdővészben elhunyt feleségem emlékét idézve, és az ég ereszcsatornái vízözönt zúdítottak a városra, mintha velem gyászolnának. Az utcát fedő macskakövek sikamlóssága tükörjégével vetekedett, ám nyaktörésnél rútabb sors lebegett a fejem felett.
Úgy éreztem, az általam felkeresett lebujok egyikében valaki megmérgezett, mert egyre nehezebbnek éreztem a tagjaimat. A részegség stációi a jó ismerőseim közé tartoztak, ez azonban valami más volt, valami sokkal rettenetesebb. Az idő lelassult körülöttem, majd egy rozoga kordét toló alak bukkant fel mellettem, és a koponyámra sújtott a kezében tartott kőtörő kalapáccsal, mintha ez lenne a legtermészetesebb. A megviselt jármű belsejében tértem magamhoz szürke vitorlavászonnal letakarva, miközben nem győztem csodálkozni, hogy még élek.
Elrablóm egy elhagyatott kúriához szállított. A macska kitartóan követett bennünket, még az újra erőre kapó égiháború tombolásában is hallani véltem, ahogy időnként panaszosan felnyávog. Rejtélyes foglyulejtőm az enyészet által megtépázott rezidencia alagsorába vonszolt, és egy szűkös fali üreg elkészítéséhez látott. Ekkor már sejtettem, hogy egy őrültet sodort az utamba a végzet, aki rémregénybe illően élve akar befalazni, hogy ezernyi szenvedést követően ölelhessen keblére csak a másvilág.
Nemsokára felment a földszintre, talán azért, hogy egy kicsit kifújja magát, a nyomunkba szegődött állat pedig megjelent, hogy a segítségemre siessen. Elmémet ekkor már lázas víziók szaggatták: obszcén jelmezbált láttam, amelynek résztvevői dekadens ünnepléssel múlatták az időt, míg a külvilágban pestis aratott. Tébolyult szemrehányásokkal árasztottam el a lidérces vendégsereget, miközben a macska meglepő vehemenciával elrágta a csuklómra font köteleket.
Megszabadította magamat a többi béklyótól, mielőtt az elmebeteg vissza találna térni, ám viszontagságaim ezzel korántsem értek véget. A régi épület süllyedni kezdett, mintha el akarná nyelni a föld, ami elriasztotta támadómat beteg műve befejezésétől, engem pedig heves erőfeszítésekre sarkallt. Csakis a lábam alatt megnyíló ördögi mélység felé menekülhettem, bár tagadhatatlan, hogy négylábú megmentőm nélkül sosem leltem volna rá a szabadságba vezető titkos járatra.
A ház alapzata kínkamrát rejtett, amelyben könyörtelen inkvizítorok vetették alá ádáz tortúrának a hatalmukba kerülő eretnekeket. Akadt ott mindenféle rettenetes szerkezet, a kijáratot pedig egy ingaként ide-oda lengő, ember nagyságú penge védelmezte, de végül kijutottam a felszínre.
A kúriából csak romok maradtak, tébolyodott elrablómnak nyoma sem látszott. A távolból nyerítés hallatszott, és egy ménkűcsapás vakító fényénél lángoló sörényű lovat láttam a horizont felé vágtázni. Elvánszorogtam egy köztéri padig, és ráhanyatlottam, miközben minden eresztékében repedezett körülöttem a valóság. A lábamhoz törleszkedő viharvert macskára néztem, és elmosolyodtam. Egy pillanatra a világ megkettőződött előttem, egyszerre láttam a magam szemével a begörbített hátú állatot és az övével önmagamat.
Ekkor hangokat hallottam, amelyek közeledő férfiaktól származtak.
- Te az ott nem az ördöngös Poe? Mi történhetett vele?
- Halottnak látszik, de miért illeted ily megvető jelzővel?
- Azt rebesgetik, alkut kötött a Sátánnal, hogy hírnévért és halhatatlanságért cserében papírra veti a világ legborzalmasabb történeteit. Állítólag van egy Őrzője, aki továbbviszi a lelkét egy új porhüvelybe, ha régi elkopna.
- Ostobaság, úgy vélem ezt is csak ő találta ki, hogy ezzel is önnön nagyságát hirdesse!
Dühösen felmordultam, és kimeresztett karmokkal az arcátlan fickó bokájába hasítottam, aztán felmeredő farokkal a tusfekete éjszakába vetettem magam. Ördög vigye az önjelölt irodalomkritikusokat, hogy még a halála után sem tisztelik az íróembert!
A novella a Bájoló Magazin 2016-os macskakő tematikájú pályázatára készült, amelyen bekerült a legjobb 20 közé. Az illusztrációt Ócsag Zizi készítette.
