(Bogányi Gergely koncertje a Pannon Filharmonikusokkal)
2016. december 16.
Program:
- Brahms: I. Zongoraverseny
- Dvorák: VI. Szimfónia (d-dúr)
Karmester: Gerard Korsten
Két közismert szerző egy-egy jól ismert alapdarabját hallhattuk aznap este. Brahms sodró, érzelmes első zongoraversenyét és Dvorák szimfóniáját, melyben érződik Brahms hatása, de megtalálható benne a Dvorákra jellemző hév és a jellegzetes szláv motívumok is. Az estét számomra egyértelműen a szimfónia vitte. Nézzük meg, miért!
Brahms zongoraversenyét legutoljára a Fesztiválzenekar Midnight Music koncertjén hallottam Dimitris Sgouros szólójával. Akkor fantasztikus élmény volt és nem csak amiatt, mert a zenekar közepén feküdve, egy teljesen más akusztikai élménnyel hallhattam a darabot. Már csak emiatt, illetve a szólista ismeretéből is kiindulva egy kicsit magasabb mércével ültem be a koncertre.
Az előadás számomra kissé indiszponáltnak tűnt, hiányzott az a tapintható összhang és kommunikáció a zenekar és a zongora között. A karmesteri munkát néhol kissé autoriternek éreztem, olykor pedig a szóló artikulációja sem volt az igazi. Túl gyorsan vagy gyengén indított futamok, túlpedálozás, néhol egy-egy félreütés… Mindezek ellenére voltak a darabban szépen eltalált részek, sőt, néhol mintha pár pillanatra megtalálták volna a közös hangot a zenekarral.
A zongoraverseny tehát nem hagyott bennem mély nyomot, nem úgy a szimfónia, ami remek lezárása volt az estének. Itt tényleg jól jött az erőteljes karmesteri munka és a zenekar is nagyon koncentráltan játszott. Feszes tempó, minden szólam akkor és úgy lépett be amikor, és ahogyan annak történnie kellett. Az első tétel szabályosan sodort, érezni lehetett benne a brahmsi bécsi iskolát, a klarinétszólamban Dvorák jellegzetes hangját. A második tétel kellemes, merengős lassú volt, szépen kihozták a benne levő érzelmi alapot. Az utolsó két tétel, a szlávos Furiant és az azt követő lágy indítású finálé a tempós, rézfúvósokkal és timpanival bőven spékelt lezárással energikus és vidám véget adott a péntek estének.
Összességében a koncertnek nagy különlegessége nem volt, az alaprepertoár két oszlopos tagjának ismert darabjait hallhattuk egy jó párosításban, az egyiket kicsit gyengébb, míg a másikat igazán jó előadásban. A koncert mindösszesen egy kellemes péntek esti program volt, így azt hiszem ennél többet nem is fontos szólnom róla.
Békési Botond
